Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
A fogoly
— ii5 Alig kezd még szürkülni az ég és már egyik csapat a másik után hagyja el az éjjeli nyughelyet ; de csakhamar leszállnak ismét, oly helyeken, a hol táplálékukat sok keresés nélkül is megtalálják. Itt aztán, az őrt ismét kiállítva, elszélednek szabadon, csipkedve a köles, mohar és más füvek érésben lévő magvait. Mikor már ott kelet felől pirkadni kezd a szemhatár, megszólal az öregek hangja, a melyre a gyerekek minden oldalról válaszolnak, és sietnek vissza a szülők mellé; ha aztán együtt vannak, szárnyra kelnek a felkelő nappal és belehevernek az uti porba. Ezt is végig élvezvén, pár hivó szó és egy adott jel után nagy robajjal és kettyegéssel húznak el oda, a hol a nappali nyugalmat tartani akarják. Azoknak az őröknek ezt a helyet kell megjegyezniük, mert ha időközben valami el nem zavarta őket, itt biztosan feltalálhatók. S a mely őr el nem aludt ott a bokor alján, annak módjában van, hogy több csapatra is odavezesse a már érkező vadásztársaságot. * Sorakoztak a pagony szélén a reménytől dagadozó vadász urak. Hires jó lövők mellé kerültek a notorius fuserok, s legszélről a veszedelmesek. És megindult a „bokrozás." Pár perez és már szimatolnak a kutyák; a Nero, meg a Kasztor már húznak, a Diana meg már áll is, mint a czövek; de már áll a többi is. Bizonyos, hogy itt fekszik a fogolycsapat, s körül fogják azt a helyet a hányan csak odaférnek. Az egyik kutya már nem birja tovább: beugrik és — Brrr! egy8*