Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Élet és halál az erdőn

12 saját magát kell óvnia, fölmegy még a hegy kopasz ormára, hogy körültekintsen az. égen is és hogy az ő kemény szivével és megedzett idegeivel gyönyörködhessék az Istennek kitörni készülő nagyszerű haragjában . . . Az a nyugati égen támadt kis folt, nagyot haladva keletfelé, nagy, sötét felhőtömeggé vált már ekkor; de támadt az ég más részein több is; kisebbek, nagyobbak, hófehérek, szürkék, ólomszinüek és sötétfeketéjí; nem haladtak ugyanegy irányban, hanem mind oda vonzódtak és közeledtek a felé a nyugati látóhatárt már egészen elborított nagy felhőtömeg felé, a melynek egyes villámai már czikáztak, de dörgése még nem volt hallható. Időközben a kisebb felhők legnagyobb része egyesült és az ő nagy tömegével annál gyorsabban közeledett a másik nagy felnő felé. Most már nem csak villámlott, de távoli rémes morgást is hallatott mindegyik. Szinte ki lehetett számítani, hogy a két ellenséges indulatu nagy test mikor fog összeütközni. Az imént még fényesen ragyogó nap eltűnt s az előbbi nagy világosságot mind nagyobb sötétség váltotta föl. Hűvös szellő kerekedett, majd hideg szél, mely pillanat alatt szétkergette az előbb még oly kiállhatatlan hőséget. Villám villámot ért, dörgés dörgést követett mindkét oldalon. Az összecsapás még be se következett, a mikor borzasztó erővel nyargalva jött az orkán, mely ledöntött az útjából mindent, a mi neki ellentállni merészelt. Utána és vele úszott az egyesült felhő, mely megnyitván félelmetes zsilipjeit, villámcsapásokkal, jégveréssel és esőszakadással segítette