Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

— io7 — Másnap, még jóval napkelte előtt, már ott vagyunk ketten a helyszínén. Elhelyezkedünk a legalkalmasabb pontokon s várjuk, lessük a jó szerencsét. Virrad, világosodik, feljött a nap és emelkedik mind magasabbra; de semmi jele az életnek nem mutatkozik a rókatanyán. A tegnap még oly népes fészek üres immár, mert az okos apa még az első éjjelen kivezette onnan az ő anyátlanná lett árva kölykeit. * Messze künn a mezőségen áll a kis major, hol a szorgalmas ispánné az ő baromfigazdaságából gyűjtögeti kis leányai számára a kelengyére valót. Pompás hely ez az aprómarha tenyésztésére. Egészen a major kerítésébe ütköznek a földek ' egyes táblái; nem is ád gondot, hogy honnan él meg az apró jószág. Igaz, hogy egyszer-másszor elvész a sokból egy-egy darab, a miről nem lehet tudni, hogy hová lett; de hát ez velejár a gazdálkodással. Most azonban egy idő óta nagy baj van a pusztán. Tömegesen vész el nap-nap után pulyka, liba, csibe egyaránt. Viszik a rókák; nem is egy, hanem több. Kipusztul igy az egész nagy állomány. Lesi is most már éjjel-nappal azokat a tolvajokat nemcsak a csősz az ő rozsdás mordályával, hanem még maga az ispán ur is, a ki pedig a vadászat istennőjének áldozni soha se szokott, kénytelen, ha békét akar látni a házban, esténként lesbe állni, hacsak a szérűskert gyepüje mellé is. A csősz már meg is lőtt egy idei kölyökrókát, de a baj csak nem szűnik.