Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 61 mig ezt a kellő helyre, az ő gazdája elé oda nem terelte. Messzire eltávolodott tőlünk a hajtás, már jó ideje, hogy semmi hangjukat se halljuk a kutyáknak. Most már bátran le is heveredhetünk arra a pázsitos tisztásra, a melyen a kopókat eleresztettük. Van időnk, várhatunk, a mig az a nyul most már idekerül; mert, hogy az az öreg kopó ide visszahozza, az egészen bizonyos. És még csak meg ise lephet bennünket a heverésben az a vad, mert ime, már messziről halljuk a kutyák közeledő muzsikájából, hogy honnan, mikor várhatjuk a puskánk csöve elé azt a szegény, agyonhajszolt áldozatot. Halljuk a zörgését a fölhalmozódott száraz falevelesben; látjuk már távolról, a mint a levéltelen bokrok között hol ide, hol oda ugrik, majd meg ül és fülel íés reménykedik, hogy itt már végre megpihenhet, s ezért kezdi is kotorászni a harasztot. Jaj, de hasztalan volt a remény: nincs nyugvás, nincs menekülés. A darabig csöndes kopók már feltűntek mögötte a közeli domb tetején és teljes összhangban csahol egyszerre mind a három. És a nyul újra menekül az ő állhatatos üldözői elől ós elszántan iramodik most már a tisztásnak, a mi — leshelyünknek. Egy durranás és — nem fél már szegény többé semmitől! Pillanat alatt nálunk teremnek a fáradt