Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

48 TANOS PÁL pózik a mindenfelől nyitott udvarba. S lassú, óvatos lépésekkel lopja be a daloló asszonyt és — hirtelen átöleli hátulról. Ez pedig meg se ijed valami nagyon, mert hiszen ezt itt senki más nem tehette, csak az ő ura — az Imre . . . És bizony az ő ura tette. A kis Lidinek az ura, az Imre. Itt laknak ők azóta együtt Fenyőhegyen; ketten együtt az ő kis gyermekeikkel, az ő egyetlen kincseikkel. És félbe marad a munka. Leheverednek a fűbe, a hol az apa a rácsimpeszkedő kis leányt veszi az ölébe, s az anya a kis csecsemőjét rejti a keblére . . . III. Nem esik már terhiinkre a meleg, s szinte szeretjük, ha ránk süt a bágyadt nap, melynek erőtvesztett sugarai most mindig csak oldalvást vetődnek le a földre. A nemrég még oly büszkén pompázó fakoronák teljesen elvesztették zöld diszükct; a leveleik lehullottak a földre, s a mi itt-ott még ott függ a magas szülőhelyén, már az is elvesztette a vérét, a szinét, az életét és szinte kívánkozik le a közös sirba, a már ott pihenő sok testvér közé. .Minden kis szellő fogyasztja őket, s pillézve, szitálva hullanak alá, hol egyenkint, hol tömegesen, hol az anyjuk tövéhez, hol