Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

6 TANOS PÁL kon, a hol ninc3, nem is lesz más, csak hó, csak jég, csak hideg. De alább már fölengedett a fagy, s a jég és a hó elolvadt mind. A nap sugarai itt már tudnak égetni is. Langyos szellők nedves párákat hordanak s gőzölög a téli nyűgétől megszabadult föld. Fogamzik és csirázik a sokezernyi élet mindenütt s embernek, állatnak, madárnak, bogárnak, fűnek és fának újra pezseg a vére a tavaszi nap éltető sugarai alatt. A halált legyőzte az iélet; a mit a hideg elaltatott, azt most mind fölébresztette a meleg; s a kik meszszire költöztek el innen a tél fagya elől, azok már visszaérkeztek mind a tavasz első leheletére; ide, az ő édes hazájukba, a hol születtek, s a hová oda van kötve az ő fészkük, a szerelmük, a boldogságuk ... A havas csúcsoknak tenyészet nélkül meredező kőgöreiye alatt, a kúszó fenyők birodalmában, szinte láthatólag nyújtózkodnak már a bokorfák alaktalan hosszú ágai; örülnek szegények, hogy végre megszabadultak a súlyos hótakarótól, s hogy az ő sovány testükben is újra kering a sokáig nélkülözött vér, a mely most uj ágacskákkal gazdagitja ismét koronájukat. Osöntörök és keresztcsőrüek, a kúszó fenyők ez állandó vendégei, káricsálnak és röpködnek csapatosan bokorról-bokorra, hogy csakhamar újra visszatérjenek az egy régióval mélyebben fekvő magas fenyők