Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

A vágás

284 TA NOS PÁL Karácsonykor már ott diszieLeg az a nagy fagarmada a tisztelendő ur tágas udvarán, s a mester uram kis fészerében is szárazon van már az ő részecskéje, a melynek az a sorsa is meg van, hogy ha a végén egy fertály vagy kettő véletlenül mégis nem kerül elő, az mindig csak ebből hibázhatik, mert hát a tisztelendő úrét, a mint illik is, mindig legelsőnek kell behordani. De aztán nem is a mester adja ám az áldomást, hanem a tisztelendő ur egymaga; még pedig olyan bőségesen, hogy nemcsak az uraimék, hanem az öreg Péter, meg a mester is jóllakhatnak belőle egy egész esztendőre. * Mikor már ellátták odahaza, megetették, meg is itatták a jószágot, akkor neki indulnak az emberek hazulról csoportosan ki az erdő felé, hogy az öregvágásben vágják, fürészeljék, hasítsák a fát a rövid napnak egy pár óráján át. Mire a térdig érő hóban kigázolnak, a tüzeket megrakják, ezek mellett megfölöstökömöznek, addigra már delelőre is ér az alacsonyan járó nap; ekkor azután neki állnak fürészszel, fejszével, kiki a maga nyílásában és: „zü-zü, kip-kop", folyik a munka serényen, de csak három vagy négy óráig, mert akkor már megint kell indulni hazafelé, a hol a jószág ilyenkor már éhes is, meg