Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

22 TANOS PÁL és megolvasom a boltozat eleven csöngettyűit is. És ezek az én emberi szavamra mintba mindannyian megmozdultak volna . . . Bizonyos, bogy megértették, a mit mondottam nekik . . . Megcirógattam a barlang falait, és ezek zöld mohát adtaik a kezembe emlékül. A tenyerembe fogtam föl a hangosan leeső erecske kristályát. Ittam belőle és mostam vele magamat: hadd legyek erős az emberek ellen. Ennek az érnek kis medencéjében ott fürdött éppen az aranykoronás ezüst-kigyó. Szomorúan, bánatosan nézett rám fekete gyöngyszemeivel. Mintha csak azt mondták volna ezek a beszédes szemek: „Ne hagyj itt, vigyél el! Szép leszek, jó leszek, ha a kebledre fogadsz! ..." Rávezettem a barlang kis nyílására az örökzöld folyondár minden indáját. Ne láthassa senki, hogy ezen belül egy elhagyott templom van. Azon a korhadt faderékon ismét átmentem a csobogó patakon. A .közepén megállva néztem a halacskák játékát; és néztem, hogy tegnap óta mennyivel korhadtabb lett ez a nagy fasudár. És alig hogy megálltam a parton, hogy bucsut intsek a pataknak és az én hűséges hidamnak is: nagy robajjal szakadt az az óriás fa kétfelé, a közepén, ott, a hol az imént még állottam .. .