Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Vadak veszedelme

VADAK VESZEDELME 189 nak pusztulni az éhenhalás lcinos halálával, ha egy róka, vagy más ragadozó elóbb meg nem könyörül rajtuk. A legelső puska, durranás az ő anyjukat ölte ineg; az a ledér apjuk pedig, a legrosszabb családapa a vadak között, nem törődik velük s ha birná, se gondozná őket. A sebesülteik, némán, nyögve kínlódnak mindenfélé s sokan vivódnak a halállal, mely nagyobb jótétemény volna a számukra, mint az az élet, a mely eziután megmaradna nekik. Az egyik tisztásról a róka nyári bundája vöröslik át hozzám a sötétségen keresztül. Már lakmározik javában. Jó dolga van most az imposztornak, válogathat a könnyűszerrel került finom pecsenyékben, mert a szegény vadakat többnyire csak megsebesíteni képes sok kocavadász. Bőségesen gondoskodtak az ö dus élelméről, a melynek megkeritéséhez most már az ő nagy mesterkedéseire nincs semmi szükség. Görény, nyest, kánya mind teritett asztalra talál itt innentul az ember szívességéből. Mert ezek ismétlik az ilyen vérontást, a mig csak az időbői és a vadból ki nem fogynak. Ki törődnék azzal, hogy mennyi fájdalom keletkezik, milyen pusztulás támad ezek között az élő, érző, szerető családok között?! Valóban, az összes állatok között az ember a legvérengzőbb!