Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT. BOKROK KÖZÖTT 19 mert maga a kakas is fekete. Várnom kell tehát még tovább is mozdulatlanul, a lélekzetet is visszafojtva és reszketve folyvást, hogy valami véletlen még az utolsó pillanatban is elzavarhatja a prédámat. Hej, de nehezen is tud már megpirkadni az az ég! De ime, mintha csak fátyolt vontak volna el a szemeim elől, hirtelen ott látom magam előtt, egy puszta ágon, a magát illegető kakast. Éppen belekap a kappogásba, egy nagyot ráz magán, hogy csakúgy borzong bele minden tolla; magasan fölemelt fejét előre nyújtja, a bóbitáját és fényes tollszakállát fölberzenti, a szárnyait leereszti, farkát legyezővé nyitja és kappog, mind hangosakban; majd pedig, ezt elhagyva, már egészen magán kivül a nagy szenvedélytől, szinte őrjöngve a minden mértéket meghaladó kéjérzettől, elcsavart nyakkal, behunyt szemekkel, reszkető testtel kezdi meg azt az eszeveszett köszörülést a szárnyaival. Elérkezett az éta időm ... Egy hirtelen tüzes villámlás a fák alól... egy a bércekről sokszorosan visszaverődő nagy dörrenés a levegőben... és — élettelenül hullott le onnan a magasból az az imént még oly boldogságteljes madár, a melyet a kéj legmagasabb fokán ért el a halál! ... Kielégítettem tehát azt a vért szomjazó gyilkos szenvedélyt, a mely nyugtot nem 2*