Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 17 Nagyon sötét van még, a legtöbb csillag ott ragyog azon a nagy boltozaton. Éjfél csak alig hogy elmúlt, a imikor már indulok az én bosszú utamra; tovább, tovább, föl a hegyekre, oda, arra a sóvárgott helyre, a hol most tartja lakodalmát a süketfajd. Minden ut és ösvény nélkül járok a rengetegben, mély levelesben egyhelyütt, s gázolok keresztül a virágokon más helyeken. Eközben hullanak itt is, ott is azok a fénylő mécsek odafönn, s már egy kis szürkeség is mutatkozik a keleti égen, a mikorra a dürgés határába jutok. Itt már vigyáznom kell, hogy áruló • neszt ne okozzak, s csak lassan, óvatosan haladhatok előbbre; de nem baj ez, mert hiszen van időm, várnom kell még úgyis, hogy jobban derengjen a hajnal világossága. S lepihenve a süppedő mohaszőnyegre, szinte elálmosodom a mélységes csöndben, a mely körülfog, de azért nem hunyom be egy pillanatra ise a szemeimet; nézek bele a fekete sötétségbe és hallgatózom ki, a nagy esöndességbe. .. . Egyszer csak hallom a várva-várt hangokat: a kappogást, a mely .mintha messze-távolból hangzanék; de ez csak csalódás <s tudom jól, hogy nem olyan messzire van hozzám az a fölébredt fejedelmi madár. Mind sűrűbben és mind hangosabban hallatszik le hozzám ez a bájos nászinduló. Tanos Pál: Erdőzúgás. 2