Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 15 mintha azóta nem is mozdultak volna, a kis denevérek. De majd ha kigyullad az égen az esthajnali csillag, akkor ma is, mint miniden este, nesztelenül osonnak ki innen a szabad ég alá, 'hogy reggelre kelve újra ott ékeskedjenek a sötét boltozaton. És előbújik előttem az aranykoronás kis sikló is az ő rejtett üregéből s jelenlétem által nem zavarva, a lábaim előtt csúszik ki a barlangból. Megy a patakra, hogy megfürödjék benne most is, mint nap-nap után már oly régóta és ezután is még nagyon sokáig; addig, a mig a rajta nyugvó átkot magáról végleg le nem mossa, s újra azzá a szép tündérré lehet, a ki azelőtt volt, a mikor az ő kedvesét még meg nem csalta. . . . Kimegyek magam is a barlang elé. Most áldozik le a nap, s a sugarai aranynyal hintik be egész környezetemet. Közvetetlenül előttem folydogál az ő mély medrében a kis patak, a melyben villámgyorsan siklanak tova a fürge halacskák, s a fenekén lomhán másznak, vizi liliomok és nefelejtsek gyökerei között, a fekete rákok. A viz sima tükrébe csiborok és szürke pókok szántanak gyorsan tünő barázdákat, a melyekre le-lecsap minduntalan a leskelődő vizirigó, még a viz alá is követvén kiszemelt áldozatát. Mögöttem eget érő sziklafal emelkedik, a melynek kopárságát itt-ott egy törpe bo-