Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 13 völgyeken keresztül, oda, a 'hol most — a nagykakas dürrög. A nagykakas, a királyi süketfajd! ő okozta a bennem keringő lázt, ő vonzott, ő csalt engem most ide, ebbe a tündérvilágba . . . * Itt vagyok hát, hosszú idő után újra, az én egykori szépséges tanyámon, az én rejtett sziklabarlangomban, a melyben oly édes volt minidig a pihenés és a teljes egyedüllét . . . Kerek hegy emelkedik fölötte az ég felé. A hegy lábát csörgedezve mossa körül a mély medrében folydogáló patak, a melynek vize hol nesztelenül siklik tova, hol pedig csörög, csobog, vagy zug az ellene küzdő akadályokon át. Ezen belül valóságos szigetet alkotott a külön álló gömbölyű hegy, a mely magában rejti az én éjjeli szállásomat. Van hid is a patakon, hogy rajta átjuthassak. Valamikor tövestől dült ki egy századokat látott fa, s ez a nagy tetem ugy esett' éppen, hogy vaskos sudarával áthidalta a mély medret. Ennek a fának, a melynek a legvastagabb ágai is elporladtak már, aláásták az azóta már ki is veszett hódok a tövét, s egy idetévedt forgószél könnyű szerrel szakasztotta el a gyökereit. A megmaradt testén azonban mehetek bátran, csak szédülnöm nem szabad, s oda-