Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

A vadászat

-tölgy azután példaadás okáért külön templomi gyülezet által szigorúan eltiltattak a vadászebek és vadászsólymok tartásától is. Mátyás király halála után a nemesek vették át majdnem az egész országban a vadászatot s mivel jobbágyaik alárendelt szolgai szerepre lettek kárhoztatva s jogaik elkoboztattak, a fegyverviseléstől is el lettek tiltva. A fő- és köznemesség és utódaik voltak csak jogosítva fegyvert viselni és igy veszté el a közönséges nép a lehetőségét annak, hogy vadászatot űzhessen; vagyis joga elkoboztatott. • A XV-ik század mutatkozott a vadászai fénykorának. A főnemesek, nemesek, zárdák és klastromok ez időben roppant nagy kiterjedésű földterületek és erdőrengetegek felett rendelkeztek. Ezek rendezett vadászali aparátussal, felszereléssel, főleg sok cselédséggel és pompásnál pompásabb vadászparipákkal bírtak s igy uraiknak passionátus vadászoknak kellett lenni. Az akkor dúlt belvillongások, az egyik-másik várúr közötti csatározások, nem egyszer idéztek elő mozgalmasabb népvándorlásokat és legtöbbször a harci zaj elmultával egészen más alakulások teremtődtek elő. A vadászat ügye is végtelen sokat szenvedett az áldatlan harcok alatt. Némely vidéken hatalmasan elszaporodott a basznos vad, de rettenetesen elszaporodtak a ragadozók fajai is. Ezt be kellett ismerni. Farkas, medve és hiúz csapatostul barangolt egyik helyről a másikra, a lakosság által elhagyott falvakban és az ellenség által feldúlt, rommá döntött emberi lakásokban ütötték fel tanyáikat, vagy a nádrengetegekben, melyek óriási kiterjedésüek voltak. A vadászatra nagyon keserves napok következtek, A nagyurak, akik legtöbbnyire nagy vadászterületek felett rendelkeztek, a vadak részére egy bizonyos védelmi időt állapítottak meg, mégis végtelen