Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649
Vadtenyésztés és vadászat
- 60 kezdenek száraikban s leveleikben fásulni, szivósodni, úgy a mi vadjainknak friss, gyenge levélzelü vetésről kell gondoskodnunk s erre legalkalmasabban felhasználhatók az erdei tisztások, amelyekel ha csak lehet, időközönként vetünk el pászlásan 5 — 6 napos időközökben s ezzel elérjük azt, hogy vadjainknak mindig friss, zamatos és zsenge takarmány áll rendelkezésre. A melegebb napokkal és éjjelekkel a növényzet vegetációja is növekedik és szemmel láthatóan erősbödik minden, hanem ugyancsak növekedik ezzel az ellenségek, a kártékony férgek száma is. Így pl. a cserebogár, amelyet oly szépen énekel meg a dal: „Cserebogár sárga cserebogár..." De bizony ez csak a nótában szép, ellenben sem erdész, sem vadász embernek, de még a kertésznek, gazdának és gyümölcs termelőnek sem valami kedves rovarja, mért épen e hónapban hagyja el földi lakását s nagy mennyiségben lepi el a zsenge levélzetü fákat s azokat kopaszra tarolja. Hogy e nagy károsodást megelőzzük, igyekezzünk e rovart bármi módon is pusztítani. Legjobbnak bizonyult az az eljárás, ha kora reggel, mig a harmat nedvessége lepi a cserebogarakat a fán, a fát megrázzuk s a lehullott bogarakat összeszedjük, mert mig nedvesek, repülni képtelenek. Ezt azonban napfeljötte előtt kell végeznünk, mig a hideg, hűvös harmat kissé dermedtté tette őket, mert ha már napsütés érte ezeket a rovarokat, szétrepülnek. Az összeszedett cserebogarakat azután zsákba tesszük és egy halom égő kén felett forgatjuk, vagy még jobb azokat kénsavval leönteni s azután a trágyadombon elásni, így legalább jó trágyát nyerünk belőlük. Ha pedig nem sajnáljuk a fáradságot, úgy az előre befűtött sütőkemencébe tesszük zsákostól s igy szárítjuk meg. Ez különösen ott végezhető könnyen, ahol szeszfőző van. A kemencé• yk
