Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- 32 helyéhez. Számtalan ilyen vadorzót és pecsenyetolvajt fogtam el ily módon, természetesen a vidék parasztruháiba öltözve s nem erdész egyenruhában. Tessék csak megpróbálni! A négy lábu ragadozók között a róka a legveszedelmesebb. Ezen ravasz rablóval csak úgy lehet eredménnyel elbánni, ha alőbb kinyomoztuk, vagy ki tudtuk odújának vagy kotorékának helyét, vagy a csapáját. Ha a les unalmas volna, vagy messze esne, úgy ajánlok egy más, de biztos metódust. Egy darab jó büdös húst erős és hosszú rúdra szúrunk s azt egy fa mellé támasztjuk, természetesen olyan magasan, hogy a róka el ne érhesse. Azután közelében vasat helyezzünk el. A döghúst időről-időre heringlével öntsük le, amelynek illata a vörös huncutra kiállhatatlanná vált. Holdvilágos estén azután vegyük elő a csalsipot s azon a nyúl jajgatást utánozzuk. Az ilyen les legtöbbször eredménnyel jár. De ha a róka lőtávolon kivül van, úgy a nyúl haláljajgatását kell utánozni. Ha remélhetjük, hogy a rókát elejthetjük, úgy a söréttöltényt bele eresztjük a csuhájába. Nekem a rókának a fehér havon igy történt elejtése ép oly vadászörömöt okozott, mint az erdei réten legelgető vöröses bak lelövése. Akinek szalmakazla vagy szénaboglyája van a pagonyban, úgy ezt vizsgálja át, különösen február havában. A róka igen szeret a fajabeli asszonysággal egy-egy kis éjjeli nászutazásra és kirándulásra menni és ha elszámítják magukat s a pásztor óra talán bele nyúlna a napkeltébe, úgy egy kis alkalmi menhelyről gondoskodnak s nem igen távoznak meszsze, ha csak félig-meddig is van a közelben erre kínálkozó alkalom, úgy meghúzódnak a szénában vagy szalmában is. A rókák szívesen keresik fel az ilyen helyeket már azért is, hogy a légyotton átfázott