Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- Ill Sokan, akik nincsenek tisztában az erdészeti személyzet teendőivel, azt gondolják, hogy mily pompás és kényelmes életet élhetnek ezek az urak. (Tessék csak szak- és napilapokat olvasni, hogy évenkint hány kötelességtudó hű erdészeti alkalmazottnak veszik el életét a vadorzók, akkor majd másként fognak ítélkezni.) Bizony 1 nagyon keservesen megszolgált kenyér az. Hiszen nemcsak az erdőben kell az erdőszolgálatot teljesíteni, hanem rengeteg az írásbeli leendője is, amit a pihenésre szánt időben, otthon kell elvégeznie. Ezt a nem laikusokon kivül a vadorzók tudják a legjobban és ezt azután alaposan ki is aknázzák. Kémeket tartanak az erdőtiszt, de különösen az erdőaltiszt lakása körül, hogy mikor is ül az Íróasztala mellett s mikor szokta végezni Írásbeli teendőit. Különösen azokon a napokon, amikor az első hó lehullott, éjfél után már kinn vannak az erdőn, a vadászterületen, hogy a vad csapáit kikeressék és ezt a módszert leginkább a hurokkal dolgozó gazemberek alkalmazzák. Ezek az emberek éjjel kirakják átkozott szerszámaikat és kora reggel kijárnak ellenőrizni azokat, hogy összeszedjék a zsákmányt. Azután csodálkozunk azon, hogy bár lövést nem hallottunk, a területen mégis hallunk vad sírást-rívást, panaszhangokat. A mitsem sejtő vadész vagy vadőr csak későn, sok és nagy kár után jön erre rá. Mostanában egyes vidékeken már azt a szokást vették fel a vadorzók — különösen a városok közelében, a bányák és gyárak munkásaiból kikerülők, hogy biciklin járnak ki s a vadat hátizsákba rejtve karikáznak el az orrunk elől. Halljuk a lövést, amelynek irányában azután veszett -iramodással futunk, s nem találunk semmit, mert a gazember kerékpárján már hegyen-völgyön túl van. Hogyha pedig nagynehezen valamelyiket tetten érjük, akkor vigyáz-