Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- löS ­kereső fogoly* csapatot hófúvásokon ? Szegények, egyik barna folttól a másikhoz futva keresnek, ka­pargálnak, hanem bizony legtöbb esetben semmit sem találnak, pedig a gyomruk korog. Hideget és éhséget együtt szenvedni bizony keserves dolog és komisz állapot. Ürülékük híg, cseppfolyóssá válik és sárgás, néha pedig véres is, amit a szűk táplálkozás idéz elő s arra vezethető vissza. És ezen élelemhiányhoz még sok számtalan el­lenség is járul, főleg a tanyai nép, az ő rozsdás pus­kájával, a macska és más szőrmés ragadozók. Kü­lönösen megtizedelik őket a levegő rabló cigányai, melyeknek csatangolásai közben messziről szemükbe tűnnek a fehér havon futkározó fekete-barnás pon­tok. Bizony szívet facsaró, szomorú kép ez. Annál inkább kötelessége minden vadásznak, akinek még érző, emberi szíve van, hogy az Isten-adta foglyo­kon — amelyek némely területnek a fővadállomá­nyát képezik — a legjobb tehetsége szerint segítsen, szűkség idején nekik védelmet, táplálékot nyújtson. Az üregi nyulak a magas hóállás mellett télen át bizony szjntén sokat szenvednek az éhségtől. Bár ezeknek a rágcsálóknak a szaporulatát elősegítni nem igen kívánjuk, de ha már annyira kerül, hogy éhen pusztulnának el, mégis nyujtsunk nekik is mentőke­zet. Talán lesznek kételkedők, akik nehezen hiszik el azt, hogy az üregi nyulak éhen is elpusztulná­nak. Erről magam is meggyőződtem s a kételkedők kedvéért elmondom, hogyan. Az évre már nem em­lékszem, csak azt tudom, hogy nagyon magas volt a hó, amikor véletlenül rábukkantam néhány csa­tangoló üregi nyúlra. Egy párat elejtettem, de bizony az csak bőr és csont volt s nem is volt oly villám, gyors, mint máskor, szárazfagy alkalmával. Csupa kuriózum kedvéért felhasítottam s a gyomorban egy kis fakéregmaradvány volt az erősebben lerágott fa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom