Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- 105 elvül, hogy őzre büntetés terhe alatt tilos rálőni. Mert sehol sem vétenek oly sokat, mint az ilyen vadászatokon. Mennyi őzet lőttek ilyen alkalomkor nyomorékká s mennyi jut ebek zsákmányául. Az ilyen őzlövészetet teljesen mellőzni kell. Akinek feltett szándéka őzet lőni, annak ott van a lesállás és a cserkészet. A lelövendő állatot előbb jól szemügyre kell venni, mielőtt a ravaszt elhúznók, ez pedig a hajtóvadászatokon sokszor lehetetlenség. Minden fölösleges élelemfogyasztót, mielőtt a tél beállana és a hízottságban visszaesés mutatkoznék, le kell lőni. Azonban soha sem szabad vadra lőni az etetők közelében. Igaz, hogy ez kényelmes állapot, hanem közönséges és sintér-munka, gyilkolás és igaz vadászhoz nem méltó eljárás. Ha oly hajtóvadászatra vagyunk hivatalosak, ahol fácánok is lehetnek a hajtásban, jól idomított, jó orrú s jól kereső ebet is vigyünk magunkkal. A róka most a földek barázdáiban húzza meg magát szívesen. Hanem azért épen nem tanácsos, hogy ott tegyük le a csapó- vagy tányér-vasat, mert ott igen könnyen bele mehet a hasznos vad is. Válasszunk e célra kizárólag olyan utakat és csapásokat, amelyeket csak a róka koma szokott használni és pedig: vagy keleti vagy északi iranyúakat és tegyünk le ott csaléteket is (rókaszimat). Minthogy nekünk ősszel és télen át leginkább keleti és északi szelünk van, a csalétek szaga a rókát csakhamar oda fogja csalogatni és rendes útjáról az ínyencfalat kedvéért le fog térni a csapóvashoz. Ha pedig a róka a nád, káka s gyékény vagy épen fiatal sűrűben ütötte fel tanyáját, úgy könnyen ejthetjük módját, hogy szerencsénk legyen hozzá. Az ilyen helyről ugyanis könnyen ki lehet őt tessékeltetni pár emberrel, ha őt látni óhajtjuk. Nem is kell, hogy a hajtást végző emberek nagy lármát