Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Chasselas Rouge

mint a legnemesebb anyag, amely csak valaha tőkén teremhetett. Ugyanaz a proczedura ez, mint midőn a költők és művészek lelkéből a szerelmi csalódás fájdalma szűr le soha nem muló értékű alkotásokat. A bor, amelybe Gohér sírta keservének könnyeit, nagy hírre vergődött és a klastromban, amelynek a szőlő tulajdona volt, a pinczében külön rekeszt szenteltek azon évjárat termésének és külön kis hordócskákon külön ezüstlapok jelölték a különösen nemes és dicső tartalmat. A szerzet érdemes tagjai nem csekély szakértelemmel tudták méltányolni a bor kitűnő voltát, de ők maguk is, meg azok a vendégeik is, akiket e csudálatos évjárat megkóstolásával megtiszteltek, bizony csak filiszterek voltak s a bornak finom zamatjában nem ismerték föl azt a nemes érzést, amelyből e csudálatos tüzű nedv fakadt. Ők csak csemcsegtek, ha megízlelték és egyre hajtogatták, hogy ejnye be jó, ejnye be jó, de a dolog igazi nyitját soha meg nem tudták érteni. * * * Távol egy nagy városban a negyedik emeleten élt egy halvány poéta. A harmadik emeletről naponként ugyanazon órában, csomó gyermek élén sétára indult egy kis franczia leány. Langyos májusi estén a fiatalok egymásra leltek s e naptól kezdve a fiatal poéta dorombján a boldog szerelemnek többé-kevésbbé sikerült danái hangzottak el. Mikor őszre fordult az idő, a kis franczia nyomtalanul eltűnt és vele tiint a halvány poéta boldogsága és nyugalma is. Hiába kereste kis karcsú alakját a város forgatagában, hiába leste csengő kaczagását, a kis francziát elnyelte az élet . . . A poéta búnak adta fejét és ivott. Feledést akart inni és véletlenül hozzájutott egy pár palaczkhoz a Gohér borából, abból a borból, amelybe a kesergő szerelem cseppjei voltak -M 96 w