Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A nyárfa

A nyárfa. A

ttól tartok, hogy akik e sorokat olvassák, talán majd nem értenek meg, vagy azzal teszik félre a lapot, hogy őket a dolog nem érdekli. Vagy kit 1 érdekelne az, hogy én valósággal szerelmes vagyok egy nyárfába, amely két falu határán vagy ötven év óta áll s a jövő-menők szemében csak olyan nyárfa, amilyet láthatsz minden lépten-nyomon. Ez mind igaz lehet, de én azért nem tehetek róla, mégis kylönös vonzalommal viseltetem az én nyárfám iránt s valahányszor újból viszontláttam őt, élénk örömmel dobban meg a szívem és szinte simogató, kedveskedő pillantással nézem annyiszor látott és megfigyelt, emlékembe mélyen belevésett termetét. Derék egy nyárfa, azt meg kell neki hagyni. Hatalmas törzse csak úgy duzzad az erőteljes egészségtől, a fehér kéreg megfeszül rajta s oly önérzetesen, oly daczosan mered az égnek, mint aki biztosan számít a jövőre és legalább is évszázados korra. Mikor tavaszszal az első élet megmozdul az anyaföldben, mikor megdobban a természet szíve, langy szellők -w 83 «•>•