Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Irigy csukák

Irigy csukák. M

iért éppen a csuka az irigység szimbóluma s miért nem a harcsa? Tán azért, mert a harcsa lusta | temperamentuma mellett az irigység és telhetet—=É=E lenség nem annyira lényeges és jellemző tulajdonai. A harcsának a szemében sincs az a kaján kifejezés, amely a csukánál annyira feltűnő, a harcsa fiziognomiája inkább egy elhízott, lomha, gyáva zsarnokéra emlékeztet. A harcsáról felteszi az ember, hogy néha csupa restségből nem támad, a csukának már új zsákmányon jár a szeme, mikor az elsőt még el sem nyelte. Mindkettőre jellemző, hogy a szájnyílásuk egyenlő bőségű a derekuk vastagságával s így képesek ugyanolyan vastagságú halat elnyelni, mint ők maguk. Egyízben élőhalat hozattunk egy tógazdaságból s az illető, aki a halakat küldötte, egy hordóba többféle halat helyezett. Mikor a hordót kibontottuk, csupa •csukát találtunk benne. A többi halat mind fölfalták útköz-M 67 M5*