Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Rókanyom

Hack egy csapat szarvast, közöttük egy hatalmas .agancsár, amelyet ő már évek óta ismert. Lelkendezve jött az öreg jelentést tenni, én persze rögtön künn termettem és útközben megcsináltuk az egyszerű, de biztos haditervet. Az erdőrész, ahova a szarvasok beváltottak, a többi erdővel csak egy ponton érintkezett, a szél se volt éppen rossz s így százat lehetett tenni egy ellen, hogy a szarvasok az érintkező' ponton váltanak vissza s ha én azt elállóm bizonyosan lövéshez jutok. Az előkészületek a legnagyobb nesztelenséggel mentek végbe és Hack bácsi az ő kölykeivel nagyot kerülve állott fel az erdőrész túlsó szélen s a hajtás kezdetét vette. Alig érhettek a hajtás derekáig, már láttam a szarvasokat, hét vagy nyolcz darabot és köztük egy erős agancsost, amint tőlem vagy 500 lépésnyire fényes nappal a vetéseken keresztül defiliroztak egy távoli erdőrész felé. Denique a szarvasnak van magához való esze. Az én öreg Hackom vigasztalhatatlan volt. Ő is látta a szarvasokat, amint az erdő szélén a hajtó-lánczot vezette és sóbálványként bámult a távol ködébe vesző látvány után.. Százszor is elmagyarázta nekem, hogy valami babonának kell lenni a dologban, sőt mindenféle ellenbabonákat is hozott javaslatba, aminek én az ő legnagyobb sajnálatára nem voltam hajlandó magamat alávetni. Nem tudtam neki azt az örömet megszerezni, hogy a szarvas vérébe mártott lombot nekem nyújthatta volna. Az idők is egyet fordultak s én nem juthattam vissza többé arra a vörösmárgás, kavicsos földre, amely oly silányan termi meg a búzát, vagy sehogy, azokba a komor fenyvesekbe és vidám lomberdőkbe, amelyek a Bakony hegyhátait koszorúzzák. Nem láthattam meg többé a völgyeket, ahol a krumpliföldön legeltetik a lovat és a tarka tehénkét. Nem láthattam meg többé a zordon fenségében oly vonzó Bakonyt, mely -M 48 W- 4*