Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Emlékek a Krivosjeből

utaltan. Azaz, hogy ne feledkezzünk meg arról a néhány bennszülöttről, kik a községben laktak és szívesen tisztelték meg az erődöt látogatásaikkal, ha egyébért nem, oly czélból, hogya »svába« tiszt fegyvereit megbámulhassák. A Lefaucheaux akkortját még nálunk is újságszámba ment s velem volt odalenn egyike a legelső ilyen rendszerű fegyvereknek. Nem szabad hallgatással mellőznöm Stévót és Gyúrót sem, a két czernagorcz vadászt, akik annyira megszerettek, hogy valósággal a zsoldomba szegődtek. Társaságom eszerint nem volt éppen a legelőkelőbb, legalább az bizonyos, hogy az egyesek neveit hiába kerestük volna a góthai almanachban, de azért nem restellem bevallani, hogy életem legszebb emlékei közé tartoznak azok a napok, amelyeket ott lenn átéltem. A szolgálat mellett elég időm maradt, hogy a szabad vadászéletet teli tüdővel élvezzem. Ezen a nyárutói napon is, melyre most emlékezetem visszatéved, könnyű szívvel akasztottam a puskát a nyakamba és könnyű lábakkal eredtem neki a sziklák birodalmának. A látogatás ezúttal a szirti foglyoknak szólott, ezeknek a gyönyörű piroslábú tarka madaraknak. Aki látta valaha szirti hazájukban őket, amint a sziklák zegzugai közt meglapulva, vagy ide-oda surranva igyekeznek kijátszani a vadász éberségét, mindig a vadászláz melegével fog rájuk gondolni. Engem is sokszor kijátszottak és kifárasztottak, különösen szegény öreg vizslámat hozták ki sokszor az utolsó béketűrésből is százféle ügyes csalafintaságaikkal és nyomvesztő mesterkedéseikkel. A tapasztalás által kitanítva, ma nem fogunk vállalkozni arra, hogy a kőgörgetegeken föl-alá száguldozzunk; hanem a Stévótól nyert alapos útasítások értelmében fogunk eljárni és kényelmesen helybevárjuk a vadat. Ennek az új szisztémának elsőül szegény öreg Lord adta meg az árát, mert ezúttal otthon kellett maradnia. Erősen délutánra hajlott az idő, mikor az erdőt elhagytam és egy kölesföld felé vettem utamat. Kölesföld alatt a Krivosjében nem azt kell távolról sem érteni, amit nálunk. -w 32 «->-