Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A krivosjei farkasok

ezen hő vágyam teljesedésbe ment s a cattarói öböl körül állomásozó csapatokhoz nyertem áthelyezést. Részben a tengerparton és a tengeren, részben pedig a magasan fölöttük fekvő karszt kopár sziklái között nagy részben valóra vált mind az a sejtelem, amelyet a kaukázusi kalandok olvasása bennem keltett. Szabadságot lehelt itt minden: a végtelen tenger és a sziklák lakatlan birodalma s én teli tüdővel szívtam mohón magamba a korlátlan szabadságnak ezt az üde levegőjét barangolásaim közben, amelyek fölváltva a sziklák lábánál morajló tenger hátára, vagy a titokzatos üregekkel ásítozó karsztnak zavartalan csöndjébe vezettek. A tengerpart változatosabb élvezetekkel kecsegtetett, de ha ezekre némiképpen ráuntam, ellenállhatlan vágyódás fogott el a sziklák országa után. Erre sem hiányzott az alkalom. Dragalj várát a montenegrói és herczegovinai határ tőszomszédságában mi láttuk el őrséggel és annak parancsnoka gyanánt állandóan egy tiszt tartózkodott a várban, teljesen elszakítva minden magához hasonló összeköttetéstől. A bajtársak úgy irtóztak a dragalji őrszolgálattól, mint az ördög a tömjéntől. Persze sokkal kellemesebb volt a szolgálat a tengerparti városkákban, ahol társas örömök is kínálkoztak. Vadászat és szabad természet nem vonzották bajtársaimat úgy, mint engem és nagy örömükre szolgált, midőn egy ízben hat havi őrszolgálatra jelentkeztem önkéntesen a dragalji várba. Az engedélyt nehézség nélkül megnyertem és ez a hat hónap, amelyet a dragalji várban töltöttem, legkedvesebb vadászemlékeim közé tartozik. A várat és környékét már élőbbről ismertem s az emberekkel is ismeretséget kötöttem. A 30—40 viskóból álló helység feje az öreg knéz naponként jelentkezett nálam, hogy megtegye előírt jelentését, amely később, mikor már jobban összeösmerkedtünk, a vadászati ügyekre is kiterjedt. Vadászati sikereim, egyik-másik szerencsésebb lövésem nem maradt titokban az ilyesmit rendkívül méltányolni tudó -H 19 2*