Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A tél munkásai

A tél munkásai. V

ígan farsangol odakünn erdő és mező. Meleg napsugár engeszti fel a tél dermesztő görcsét s apró —— csermelyekben foly szét a megrogyott, tarkára fol-==- tosodott hólepel. Virgoncz nyúlsokadalmak karikáznak hosszú sorba verődve s a föllazult kátyúkon nehezen bukdácsoló szán előtt ötével-hatával ugrossák át a dülőutat. Elől a gyöngébb nem kényeskedik, míg nyomaikban a féltékeny gavallérok gyülekezete törtet, magasra hányva a havat, hogy csak úgy csiilog-villog rajta a verőfény. Nem tavasz ez még, csak a tél haldoklása. A szellők nem hordják még szárnyaikon a fakadó rügy édes zamatját, csak azt az ózonos, vízpárás illatot, amelyből nem tudunk elégszer, elég mélyen és hosszan lélekzeni. Olyan öröm, olyan érzés ez, amilyet a nehéz börtönből kiszabadult rab szabadulása legelső pillanatában érezhet. Kitörő, ujjongó örömérzés, melybe a kétkedés fájdalma vegyül s melyet a hirtelen meglepés érzelme zsibbaszt. Minden csak úgy zavartan, kapkodva élvezi a felszabadulás örömét. 149