Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Hóviharban

pislogva integettek. Konstatáltuk, hogy a sári patak medrében vagyunk, körülbelül 8 kilométernyire eredeti czélunktól. Keresztül-kasul kellett járnunk olyan teret, amely tele van vízmosásokkal, gödrökkel és mély utakkal. Tiszta szerencse, hogy valahol a nyakunkat ki nem törtük. Éjfél után fél háromkor vergődtünk be holtra fáradtan a faluba, mert az állomáson már nem volt mit keresnünk. Vidám poharazás fejezte be a kalandot, mely igen csúnyán végződhetett volna; de bizony a legvidámabb pillanatokban ás fölmerültek lelki szemeim előtt a csontujjak, amint üvöltő szélben, havasforgatagban felém nyúltak, hogy megragadjanak s ilyenkor a hideg veríték gyöngyözött végig a hátamon. - 142