Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Ünőke regenye

Ünöke regénye. U

nőke a rengetegnek egy elhagyott zugában látta meg a napvilágot. Sűrű folyondárokkal benőtt vágás terült el azon a helyen s a gyermekszoba, ahol első idejét töltötte, egy apróka tisztás volt, amely inkább annak köszönte eredetét, hogy gondos anyja legázolta a növényzetet és így egy kis szabad térséget, egy senki és semmi által nem zavart rejtekhelyet teremtett. Mikor Ünőke annyira megerősödött a lábain, hogy már nagyobb mozgásra vállalkozott, megkezdődtek a kirándulások. Meglátogatták a lábaserdő széleit, a nagyobb tisztásokat, óvatosan kikullogtak egy-egy erdei rétségre és Ünőke lassan megtanulta az anyjától, hogy miként kell nyalakodni a cserjének üde hajtásain, később az érő málnán és a somnak meg a tüskeszedernek és a bodzának jóízű gyümölcsein. Az első telet még szigorú anyai felügyelet alatt élte át s mikor a nagy hó leesett, még együtt látogattak el az etetőhelyekre. Szerényen meghúzódtak a széleken és bevárták, míg az erdő hatalmas basái, a koronás agancsárok kielégítették éhségüket s aztán ők is a széna-h 131 -9*