Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Pipifax

nagyképű tudományos magyarázat éppen annyit vagy még kevesebbet ér, mint az én Pipifax-teóriám. Pipifax fess gyerek, leleményes, ötletes, szeszélyes, de sohasem unalmas. Minden ízében igazi ördög. Ez a démon búvik belénk akkor, mikor a kelleténél egy kortytyal többet iszunk. Pipifax nem is olyan jellemtelen fráter, mint amilyennek rosszakarói hirdetik. Ősi tapasztalás szerint Pipifax az igazság barátja és az ember valódi természetét juttatja érvényre. A baromból az ő hatása alatt előtör a baromi indulat. A könnyelmű, jószívű ember rettenetes nagy jókedvet érez, mindenkit mód nélkül szeret és keblére akarja ölelni az egész világot. A harmadiknak megerednek a könnyei és zokogva támolyog a társaság egyik tagjától a másikig, keresve egy barátot, akinek kebelén amúgy igazában elsírhassa bánatát. Volt nekem a régi jó időkben jó pajtásom, aki az ötödik pohárnál mindig sírva fakadt és hangos jajszóval siratta az apját, azt a becsületes, derék, ősz embert, akinek ilyen fiút adott a végzet, mint ő. Ne is sokat forgassuk a szemünket, hanem valljuk be őszintén, hogy a Pipifax kegyeinek nem egy kedves órát köszönhetünk. Avagy tehet-e emberrel valaki nagyobb jót, mintha eltüntet az élet láthatáráról mindent ami csúnya, rossz, vagy kellemetlen és tízszeres nagyításban tünteti mindazt elő, ami szép, jó és kellemes. Ha az egész élet csak hangulat, akkor minden kellemes érzetünk csak illúzió s az illúzió rózsaszín fátyolát senki sem tudja oly mesteri tapintattal szemeinkre borítani, mint Pipifax mester. És mit beszéljek arról, ami ezt a démont igazán nagygyá teszi, arról, ami a költők és művészek ihletének segélyére siet. Hány remek költői alkotásnak adózunk hódolattal, amely soha létre nem jött volna, ha Pipifax a kellő pillanatban a költő fantáziáját fel nem izgatja. A képzőművészet remek alkotásai közül is nem egynek 101