Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

Gróf SZÉCHENYI BÉLA előszava

ELŐSZÓ. Ezen harmadik kötettel, mely a VI. és a VII. szakaszokat tartalmazza, záródnak be keletázsiai utamnak tudományos eredményei. A VI. szakasz első részének A, B, C fejezeteit, melyek a «fosszilis állatokról» szólanak, LÓCZY LAJOS írta, míg a D fejezet FRECH F.-től, E fejezete pedig LŐRENTHEI IMRÉ-ÍŐI származik. A második rész «foszszilis növények» dr. SCHENK ÁGOST tollából folyt (magyarra fordította dr. STAUB MÓRICZ. A harmadik rész: «kőzetek és ásványok» dr. SCHMIDT SÁNDOR, dr. KRENNER JÓZSEF, dr. KOCH ANTAL, KALECSINSZKY SÁNDOR és dr. WARTHA VINCZE dolgozatait adja. Szíves kötelességet teljesítek, midőn a nevezett tisztelt uraknak meleg köszönetet mondok fáradhatatlan szorgalmukért és buzgalmukért, melylyel a tudomány érdekét tartván önzetlenül szemük előtt, lehetővé tevék ezen utolsó kötetemnek kiadását. A VII. szakaszban, mely két részből áll, közlöm az utazásom közben felmerült események táblázatos egybeállítását és a meteorologiai feljegyzéseimet. Már a második kötet előszavában említettem, hogy nagy súlyt fektettem tabelláim összeállítására. Szolgálatot véltem evvel tenni mindazoknak, kik nagyobb expeditióra készülve, tájékozatlanok, jól tudom magamról, mennyi időmbe és fáradságomba került, hány munkát kelle átolvasnom, hogy egészen egyszerűeknek látszó ügyekről, felszerelésről stb. kellő tájékozást nyerjek. Tabelláimból bárki is rögtön a kivánt felvilágosítást meglelendi. A kötet végén Tibet fővárosának, «Faszának» adom egy rajz után készült fényképét. 1888-ban egy Tatsien-lu környékén lakó tibeti berezeg, Faszából térve meg, hozá azt magával, melyet átengedett Biet Bódog püspöknek, lefényképezésre. A nagy épület, mely a várost uralja, balra a képen Potala, a dalai vagy tali láma székhelye. Délre a nagy réten, melyen sátrak láthatók, van a khinai sereg gyakorló tere le champ de Mars), mely azonban csak ritka esetekben vétetik igénvbe. Ujabb időben az a lámák gyülhelye; rajta vezet át az út a Csampó folyóhoz, melyben nyáron át a lámák fürödnek; fürdés után a napon melegedve, heverész-