Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - HARMADIK RÉSZ. Közetek és ásványok - C) A gyűjtött kőzetek leírása. Dr. KOCH ANTAL-tól

Diabas porphyrit. 313 rozó mezők között, s ezen üveges részletekben gyakran igen szép trichitképletek észlel­hetők. A kiválott elegyrészek közt első sorban feltűnik: 1. A Plagioklas, melynek apró tűalakú vagy nagyobb lécz- és lemezforma kristályai sűrűn jelennek meg a többnyire homályos alapon, gyakran folyási szövetre utaló elren­dezéssel. 2. Angit kisebb-nagyobb sárgás, átlátszó, repedezett kristálymetszetei és töredékei soha sem hiányzó elegyrészei kőzeteinknek ; de egyetlen egy példányban sem épek, többé­kevésbbé mind fű- vagy kékeszöld, kúszáltan finomrostos Vaschlorittá (Delessit) át vannak már alakulva, úgy hogy néhány példányban, különösen a mandolaköves változatokban, ez az uralkodó ásvány. 3. A Magnetit mint harmadik lényeges elegyrész többé-kevésbbé bőven, és mállás következtében elrozsdásodva, minden példányban megvan ; alárendelten Titánvas is látható leukoxén-udvarral. 4. Calcit mint a mandolaüregeket kitöltő utólagos ásvány, bő Delessittel keverve, igen közönséges elegyrész diabasporphyritjeinkben ; több-kevesebb mindegyik példányban van, a mit a sósavval való pezsgés világosan elárul. 5. Quarz mint a mandolák egy második főanyaga, szintén Delessit társaságában, elég gyakori. Az észlelt Ouarz-változatok : kékesfehér Chalcedon és Tejquarcz. 6. A 45. sz. példányban egy 6 mm. vastag ér Calcitból és vörhenyessárgás, gyöngy­fényű Zeolithből (Heulandit) áll. 7. A 30. sz. példányban néhány Pyrit-szemet is észleltem. 8. Végre mint a vasásványok elváltozási terményei igen gyakoriak még a vasrozsda (limonit)-foltok és vérpiros Haematitpettyek és erecskék is. Az előttem fekvő kőzetpéldányok osztályozása igen egyszerű, t. i. megkülönböztet­hetők : 1. Mandolaköves diabasporphyrit, a 19, 20a, 45, 83. és 141. sz. kőzetpéldányok ; 2. tömör diabasporphyrit, a 20b, 30, 41, 150. és 151. sz. példányok ; és 3. diabasporphyrit tuffája, csupán a 97. sz. példány. IX. MELAPHYR. Ezen kőzetfajhoz csupán egy példány sorolható, a IJ2. sz. kőz. Rőtbarna tömör, csillámló alapból sok apró tejfehér Földpát-lemezke és -léczalakú kristályka rí ki ; a barna Augitkristálykák kevésbbé jól tűnnek ki a hasonszínű alapból. A kifejtett Földpát, Szabó módszere szerint meghatározva, Andesin-sort eredményezett. Górcső alatt apolár üveganyag a sok sötét rozsdás foltoktól és sűrűn kiválott ásványszemektől nem vehető ki ugyan, de valószínűnek tartom, hogy igen finom csiszo­laton ki fog tűnni, bármi kevés legyen is. A kiválott elegyrészek közt uralkodó mennyi­ségben láthatók : kisebb-nagyobb, remek Plagioklas kristálymetszetek, közöttük kevesebb sárgászöld Angit-szemcsék, sűrű rozsda által körülvett sok Magnetit-szem és kevesebb sárgás, átlátszó, repedezett Olivin-kristálymetszet, végre itt-ott, mint nagyobb üregeknek utólagos kitöltése, gömbölyded Calcit-részletek vehetők ki. A kőzet mindezeknél fogva typikus tömör melaphyr. X. ANDESIT. Ezen kőzetfaj nem sok példány (8 drb), de igen jelleges változatok által van kép­viselve Lóczy gyűjteményében, melyek méltán megérdemlik a külön-külön való leírást. Az ásványos elegyrészek társulási viszonyaira alapított szokott beosztás szerint vannak :

Next

/
Oldalképek
Tartalom