Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - HARMADIK RÉSZ. Közetek és ásványok - C) A gyűjtött kőzetek leírása. Dr. KOCH ANTAL-tól

Amphibolpala. 301 módon kicsillámlanak. Górcső alatt az Amphibol-metszetek kivétel nélkül a fűzöld színnek különböző árnyalataiban mutatkoznak, egyetlen egy jól határolt kristály sem vehető ki, csupán szaggatott végű, rostozott oszloptöredékek és foszlányok, melyek többnyire nagyon elaprózódtak. A kisebb foszlányok gyakran egynemű, vagy kűszált finomrostos szövetű, sötétebb zöld Chloritba mutatnak átmenetet. Az Amphibol-roncsok társaságában kisebb magnetit-szemcsék is gyakran láthatók. A 16. és 93. sz. példányokban uralkodó Amphibol mellett még világos barnás, átlátszó, kisebb-nagyobb, repedezett szemcsék is föltűnnek, melyeket alig észrevehető dichroismus és fényelnyelés, de élénk interferenz-színeik miatt is, Augitnak tartok. Néhány példánynál (16. és 61. sz.) már szabad szemmel is barna, erősen csillogó i?/b/z/-pikkelyeket lehet észrevenni s górcső alatt is jól különböztethető meg az Amphiboltól, a melylyel szorosan összefügg, azért valószínű is, hogy átalakulási terménye. A 17. sz. kőzetben alárendelten sárga Pistazit-szemcsék is feltűntek, mint az Amphibol átalakulási terményei. A második főelegyrész, a Földpát, jóval alábbrendelt menynyiségben van jelen fehér szemcsék alakjában, néha fénylő hasadási lapocskákkal, szabad szemmel is észlelhető a kőzeten. Górcső alatt málási terményektől fehérfelhős, szabálytalanul szögletes szemcséknek látszanak, melyek a víztiszta quarzszemekkel keveredve, a rétegenként elhelyezkedett Amphibolok közeit kitöltik. Keresztezett nikolok közt nagyobbrészt vagy csupán egy interferenzszínben mutatkoznak, vagy halmazpolarisatióval bírnak, ha nagyon málottak ; tehát Orthoklasoknak tekinthetők ; kisebb részök azonban a plagioklasok sokszoros ikersávait is föltűntetik. A 69. sz. kőzet málott Orthoklasában parányi víztiszta tű-zárványok Apatitra emlékeztetnek. A Qtiarz végre, mint harmadik főelegyrész, apró szürke üveges szemcsékben, fehér földpáttal szorosan keveredve, mutatkozik ; górcső alatt víztisztasága és parányi buborékzárványai árulják el. Végül kiemelhetem még, hogy a 61. sz. kőzet elválási lapjai fehér gyöngyfényű hártyával vannak bevonva, mely Hetilanditra emlékeztet ugyan, de az anyag csekélysége miatt behatóbban nem volt vizsgálható. II. AMPHIBOLPALA. Ezen kőzetfajhoz a 42, 57. és 70. sz. kőzetpéldányok tartoznak. Uralkodólag Amphibolból állanak, mely külsejére és górcsői viselkedésben egészen azonos a gneissok Amphiboljával. A 42. sz. középszemcsés kőzet Amphibolja barnászöld színe, hasadási lapjainak selymes gyöngyfénye miatt Diallagithoz hasonlít ugyan, de górcső alatt a határozott hasadási irányok szöge, a dichroismus és fényelnyelés minősége Amphibolra vallanak. Az Amphibol általában itt is részint chloritosodó, részint biotitba való átmeneteket is mutat. Magnetit-szemcsék itt is előfordulnak társaságukban. Az Amphibol oszloptöredékek és foszlányok közeit víztiszta Ouarz-szemcsék mozaikja tölti ki alárendelt mennyiségben ; az 57. sz. kőzetben Calcit-szemcsék is kaphatók, különösen a Chlorit-foszlányokkal kapcsolatban. Végül még gyéren elhintett, vérpiros vasoxyd- vagy rozsdasárga vasoxydhydrátfoltok egészítik ki ezen palák górcsői képét. III. AGYAGCSILLÁMPALA (PHYLLIT). Ide sorolandók a 92, 94, TOI, 108. és 109. sz. kőzetpéldányok. Mindnyájan sötét, kékes- vagy feketésszürke tömör palák, melyeken szabad szemmel csupán a parányi Csillámpikkelykék pontonként való csillámlása vehető ki. Csupán a 109. sz. kőzet tesz színben