Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - HARMADIK RÉSZ. Közetek és ásványok - C) A gyűjtött kőzetek leírása. Dr. KOCH ANTAL-tól

3oo Gneiss. Az uralkodó elegyrész vagy a Földpát vagy a Ouarz. A Földpát tej- vagy sárgás-fehér, átlátszatlan, többé-kevésbbé mállott, s a tejfehér vagy világos szürkés Quarzszemekkel meglehetősen rétegenként elhelyezkedett. Szabó módszere szerint meghatározva, a n. sz. kőzet földpátja a Loxoklas-sorba tartozik, míg a 129. sz. kőzeté az Amazonit- és Perthit-sor között ingadozik. Górcső alatt a Földpátok kristálymetszetei a mállási terményektől többé-kevésbbé zavarosak, foltosak, pettyezettek, s az átalakulás fokától függ azután a kép is, melyet keresztezett nikolok között mutatnak. A tejfehér homályos metszetek csak a parányi mállástermékek halmazpolarisatióját mutatják, a foltos és pettyes metszeteken azonban az Orthoklasnak egységes interferenzszínei még jól kivehetők, ritkán az egyszerű ikrek pótszínei is feltűnnek. A 129. sz. kőzetben azonban egy metszetet kaptam, mely világosan mutatta a Mikroklinra nézve jellemző, finoman reczézett interferenczia színtüneményt is. Erős nagyítás mellett a mállási termények minőségét illetőleg ugyanazt észleltem, mint a gránitok földpátjain, a melyek tárgyalása később következik. A túl uralkodó Orthoklas mellett minden példányban sokszoros ikerösszenövésre mutató néhány, vékonyan sávolt plagioklasmetszet is volt észlelhető, a mi a Biotit- és Amphibol-nyomok jelenléte mellett méltán várható is ; ezek azonban sokkal apróbbak, semhogy a plagioklas sorának közelebbi meghatározása végett makroskópos szemcse kiválasztható lett volna. Második leggyakoribb elegyrész a Quarz, mely néha tejfehér, de többnyire világos szürke, üveges, repedezett szemekben, meglehetősen sorban van elhelyezve a földpátok közt. Górcső alatt víztiszta ugyan, de néha a sok zárványtól zavarossá válik. Erős nagyításnál (4—5oo-szoros) látható, hogy ezen zárványok főleg sötétkarimájú, különböző görbe kerületű gőzbuborékok ; folyadékzárványok ritkábban tűnnek fel mozgó libellájukkal. Nagyobb zárványokul elég gyakoriak benne víztiszta, haránthasadékos, tűalakú mikrolithok, melyek Apatitra vonatkoztathatók. A harmadik elegyrész, a csillám, kőzetpéldányainkban alárendelten szerepel, de mindig finom rétegekben van eloszolva, elárulva így a kőzet réteges voltát. A Biotit egy példányban sem hiányzik, tehát az uralkodó csillámfaj ; a Muscovit világosan csak a 104a sz. kőzetben vehető ki ; a többinél nagyon gyér, parányi pikkelyekben kapható, talán mint az orthoklas átalakulási terménye. Némely Biotit-metszetben szintén észleltem víztiszta Apatit-mikrolitheket. Igen alárendelten egyes elszórt, apró chloritosodó foszlányokban Amphibol is kivehető ; a Ii. és 104a sz. példányokban ugyan csakis chloritfoszlányok láthatók, de ezeket épen az eredetileg jelenvolt Amphibol-töredékek átalakulási terményének kell tartani, a mint az világosan kitűnik a 129. sz. példányból, melyben a chloritosodó Amphibol még megvan. Végre ritkásan elhintve, többnyire a Biotit- vagy a chloritosodó Amphibol foszlányainak társaságában még kisebb-nagyobb Magnetit-szemcsék is észleltettek. 2. amphibolgneiss. Ez a kőzetfaj már több példány által van képviselve, mert ide tartoznak a 16, 17, 61, 64, 69. és 93. számú kőzetek. A kőzet uralkodón finomszemű, ritkán középszemű is, s szabad szemmel vagy kézi nagyítóval is kivehetők már a főbb elegyrészek, melyeknek rétegenként való elhelyezkedése nem mindig világos. Uralkodó elegyrésze az Amphibol, mely sötétzöld, szakadozott végű oszloptöredékekben és tűkben, rendesen sűrűn van kiválva. A 64. sz. kőzetben ily apró kristálytöredékeken kívül nagyobb és vastag, feketezöld oszloptöredékek porphyrosan vannak kiválva ; a 93. sz. kőzetben végre apró fényes kristálytűi egy sötét hamvasszürke alapanyagból feltűnőbb