Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3
HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól
20 Spirifer. Vastag teknőjük a bub táján tetemesen vaskos. Széles homlokperem, erősen becsavarodott tompa bub az egyedüli, a mit sikerült a deformált és egymáshoz nyomult töredékekről megállapítanom. A perem közelében a teknők megvékonyodnak i mm vastagságnyira, sőt ez alá is. Széles alakjukkal példányaink emlékeztetnek az uráli Megalodon crassus, EICHWALD fajra (TSCHERNJSCHEW : Fauna d. Mitt.- u. Ob.-Dev. am. West.-Abh. des Ural ; Mém. du Com. Geol., Vol. III, Nr. 3, p. 51, Taf. VIII, Fig. 9, 10). Szóba jöhetnek még a Megalomus Canadensis HALL. (Pal. of. New-York., Vol. II. p. 343, PL. LXXX, LXXXII), továbbá a Pachydomus és Maeonia (KÖNINCK : Foss. paléoz. de l'Australie, II, p. 272—281, Pl. XVIII -XX) fajok, nemkülönben a rajnai közép-devonból közönségesen ismeretes Megalodon cucnllatus is. Biztos meghatározásra a maradványok nem alkalmasak. Spirifer aperturatus, SCHLOTHEIM cfr. var. latistriata, FRECH. VI. tábla, 9. ábra. 1833. Spririf er canalifems, SCHNUR: Brach, d. Fifel; Palseontographica, Bd. III, p. 206, Taf. XXXV, Fig. 5. 1871. Spirifer canalifems (VAI.ENC.) var. KAYSER: Brach, des Mittel- u. Ober-Devon d. Eifel ; Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges., Bd. XXIII, p. 585. 1883—84. Spirifer aperturatus, SCHLOTH. var. enspidatns {Arch, et VERNEUIL) TSCHERNJSCHEW : Material, z. Kenntn. der devon. Ahl. Russlands ; Mém. du Com. Geol., Vol. I, Nr. 3, p. 15 (64), Taf., II Fig. 8. 1887. Spirifer canaliferus (VALENC.) MAURER: Fauna d. Kalke v. Waldgirmes ; Abhandl. d. Hessischen Geol. Landesanst., Bd. I, Heft 2, p. 161, Taf. VII, Fig. 1. 1889. Spirifer canalifems (VALENC) TSCHERJNSCHEW : Fauna d. Mitt.- u. Ob.-Devon am West-Abh. d. Ural; Mém. du Com. Geol., Vol. Ill, Nr. 3, p. 61, Taf. IX, Fig. 2. 1890. Spirifer cfr. canelifera (VALENC.), Lóczy : Gróf SZÉCHENYI B. Keletázsiai utaz. tud. eredménye, I. köt., 412. lap, 1894. Spirifer aperturatns (SCHLOTHEIM), var. latistriata, FRECH : SUESS": Beiträge zur Stratigraphie Centrai-Asiens. Denkschr. d. kais. Akad. d. Wiss. (Wien). Bd. LXI. p. 16, (444) Fig. 7. d—e. Egyetlen spirifert gyűjtöttem a Paj-szuj-kiang feletti szurdokvölgyben, ez is ferdére van nyomva, hasi teknőjének búbja letörött, areája sérült. Szélesre terjedő négyszegletes körvonala van; hasi teknője kúpos, hosszant egyenes, körvonalú, csaknem görbület nélküli ; a háti teknő lapos, hosszában és keresztben csekély domborodású. A teknők legnagyobb szélessége a záros perem hosszát csak kevéssel haladja meg. A hasi teknő kétszerte nagyobb vastagságú a háti teknőnél; a bub magasra emelkedik és alig egy kevéssé becsavarodott; no°-kal nyiló élesen határolt, magas, sík areának csak nyomai látszanak. A hasi teknő közepén két éles bordával határolt mély sinus van, melyben 4—3 éles, a közökkel egyenlő széles borda mutatkozik. A sinus a homlokperemnek mély beöblösösödését okozza. 11—12 egyenlő, meg nem oszló gömbölyű borda van mind a két oldalon ; csakis a szárnyakon gyengébb, a négy legszélsőbb, a perem közelében valamennyire elsimuló borda. A háti teknő búbja kicsiny, alig emelkedik túl a záros peremen, melyet egy keskeny vonalos area kisér ; a teknő közepén eléggé kiemelkedő redő nyomul a homlokperem kidomborodásához. Ezt a középső redőt kétfelől egy-egy mély barázda határolja ; a redőn mindjárt a bub alatt két borda van, mely a homlokperemig közbeékelődés,
