Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

B) PALAEOZOOS ÉS MEZOZOOS GERINCZTELÉN ÁLLATOK MARADVÁNYAI. I. FEJEZET: SZILUR ÁLLATI MARADVÁNYOK JÜN-NAN TARTOMÁNYBÓL. Hemicosmites? sp. indet. VI. tábla, 15., 16. ábra. Egy sárgásbarna crinoida-mészkőben több nagy Cystida-féle kelyhének oldaltábláit lelém. V. ö. az I. köt., 681. (373) lapjával. Valamennyi hosszas hatszegletü ; többnyire kopottak, mart és egyenetlen felületűek. Az ép helyekről itélve azonban simák voltak a vastag mészhéjból álló táblák. Külsejükön egy a hosszaság első I/

3-ában vagy 2/

5-ében lévő excentrikus góczpontból a szegletek felé páros vagy egyes likacssorok vonulnak. E központ körül a kopott mészhéjban a ferdén benyomuló likacsok csatornái vonalakként mutatkoznak. Három táblának hoszszasága 13, 19 és 22 mm és szélessége 11, 12 és 15 mm. A táblák kevéssé domborúak, tetejük csaknem lapos, oldalaik azonban hírtelen esnek le a perem felé, úgy hogy egész vastagságuk elég tetemes, mintegy 3 mm. Termőhelye: Pu-piao, Jün-nan tartomány nyugati részében; sárga agyagpala és tarka palás agyag közé telepedett crinoida-mészkőben. Megjegyzések: Minthogy a erinoida maradványokat, különösen pedig a Cystidaféléket egyes táblák vagy nyéltagok alapján még nemeikre nézve sem könnyű dolog felismerni, biztos faji meghatározásról ezen esetben nem lehet szó. Elég arra ráutalnom, hogy minő alakokkal van maradványainknak rokonságuk. Ilyenek : a Szt.-Pétervár vidéki szilurból ismeretes Hemicosmites pyriformis, BUCH, (VERNEUIL : Geol. de la Russie et des Mont. de l'Oural, Vol. II., p. 31, Pl. 1., Fig. 3). Ennek az első sorban álló hat szegleiü tábláival példányaink páros porussoraikkal jól megegyeznek. Azonban hiányzik példányainkról az oldalokkal parallel futó növedék-vonalzás. Egy másik rokont a Hcmiscomites porosus, EICHWALD nyújt (Lethasa rossica, p. 636, Pl. XXXII, Fig. 6, 7), ugyancsak Szt.-Pétervár környékéről. Ennél a porusok durva küllők hátán vannak, melyek rendetlenül ágaznak szét az excentricus góczpontból. Nagy méretei és felületének simasága az egyes táblákban ismeretes fajt, a mi maradványaink mellé állítja. Megemlítendő még a Corylocrinus pyriformis, KOENEN = ? Hemicosmites migatns, FORBES, pars. (Neues Jahrbuch für Mineral., Jg. 188b, Pl. 2, p. 249, Taf. VIII, Fig. 1 ; Taf. IX, Fig. i és Mém. Geol. Surv. London, Vol. Ill, p. 479, Pl. XX, Fig. 12), mely sima tábláival és azokon a szegletek felé futó likacssoraival a mi maradványainkhoz fölötte hasonlít ; azonban jóval kisebb azon formáknál, melyek első sorbeli oldaltábláit a mi példányaink képviselik. Minthogy e három nem mindegyikének 2-ik táblasorában hat szegletü táblák vannak és mindegyiken a központból likacssorok haladnak a sarkok felé, nem lehet megállapítani, hogy melyikhez tartoznak maradványaink a Hemicomites, BUCH, Caryocrinus, SAY és Corylocrinus, KOENEN között, mert hiszen ezeket főleg a tetőző táblák meg a genitalis nyílások szerkezete különbözteti meg.