Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - E) Khinai palaezoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Dr. LÖRENTHEY IMRE-től

2 12 Közetek mikroszkopikus leírása. 25. Felső-carbon? fehér álikrás mészkő, a Lo-pan-szan hegységből. (Kanszu tart.).* «Ezen kőzet első rátekintésre féligmeddig lemezes külsejü, magát a törés minemüségét és a fehéres szinét tekintve határozottan feltűnően hasonlít a némelyektől «

Plänarsandsteim-nak nevezett krétakorú kőzethez; de ha közelebbről megvizsgáljuk, könynyen észreveszsziik ikraszerü alkatát. Ha most ezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor mindenekelőtt az tűnik föl, hogy sósavval való kezelésnél leginkább csakis az ikraszerű szemcsék oldódnak, míg az alapanyag oldatlan marad. A górcsövi képben ugyanez más módon lesz föltünővé. Itt látszik ugyanis, hogy azok a többnyire gömbölyű szemcsék, melyek az ikra-szemcsékhez összetéveszthetőségig hasonlítanak, semmi nyomát sem mutatják a körkörös rétegzettségnek és nem egyebek, mint erősen lekoptatott apró mészkőtöredékek; csak egyes szemcséknél találni egy-, vagy ritkábban többrétegű körülvevő burkot, a mely az ikra (oolit)-képződés kezdetének volna tekinthető. Egyáltalában leghelyesebb volna ezen kőzetet B

ornemann nyomán dlikrásnak «Pseudooolith»-osnak nevezni. Ide számítandó egy másik próba is ezen lelőhelyről, a melyből egy kis kézipéldányom van. Ez is álikrás, az egyes kis ikra-szemcséknél látható, a mint az ikraszerü bekérgeződés kezdődik. Ezen kőzetnek különösebb külsőt kölcsönöz a szürke színen kívül a sejtesen lukacsos minőség, a mi mindenesetre úgy jön létre, hogy az ikraszerü szemcsék, melyek ennek eredetileg lényeges részét képezték, később kilugozódtak és így csak a megfelelő lukacsai maradtak meg.» 26. Felső-earboil? Algamészkő, a Lo-pan-szan hegységből. (Kan-szu tart.) «Eléggé sötétszürke, tömött, a friss törési felületén kevéssé foltos, ikraszerű kőzet, az előbbivel együtt fordul elő. A légbeliek hatásának kitett felületen, a többi szemcsén kívül még csőszerű képződmények is tűnnek föl, melyek algaszerü képződményekre engednek következtetni. Ezen felfogásnak a helyességét pontosan bebizonyítanom azonban csak akkor sikerült, midőn dr. Rothpletz megismertette azon fonalszerű algákat, melyek az alpesi felső-triasz «Palbt rétege»-inek gumós-telepeit (Knollenlagen) alkotják. Yékonycsiszolatban sem kell sokáig keresni, hogy olyan helyre akadjunk, a hol a felü letre függélyesen álló algafonalak világosan láthatók ; ezeket mindaddig, mig kellőleg nem ismerték, igen könnyen tökélytelen Aragonit kristályokkal téveszthették össze. Nehezebb az alga természetét ott fölismerni, a hol az egyes, különben is csekélyebb nagyításnál alig látható kis elemei, a kőzetnek későbbi átalakulása által teljesen elmosódottakká is lettek. Sajátságos, hogy a később újból kitöltött üregek, melyek mindenesetre a kivált mészszemcsék eltűnése után keletkeztek, a vékonycsiszolatban nem ritkán úgy tűnnek föl, mintha kis álikraszerü szemcsékből álló koszorúval lennének kitöltve, míg a belsejök ikerrovátkás kristályos mészanyaggal, vagy néha szintén álikraszerü képződménynyel. Ezt alig lehetne másból kimagyarázni, minthogy az algatest eredetileg ragadós volt és az így keletkezett burokból csak később nőtt ki a mészki válasz Ló algafonal. Ezen zárványokon kívül még sok kis vékony héj tűnik föl, melyek másnak nem tekinthetők, mint ostracodáknak». * Vesd össze az I. köt. 454 (146) lapjával