Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - E) Khinai palaezoos kőzetek mikroszkopikus vizsgálata. Dr. LÖRENTHEY IMRE-től

Carbon mészkövek. tagok csak úgy hemzsegnek benne. A légbeliek hatásának kitett felületen nem látni egyebet, mint a százával elszórt crinoida kocsány- vagy nyéltagokat A vékonycsiszolat kristályos alapanyagában is sűrűn elszórva találjuk az ikerrovátkáik által igen szembetűnő, átcalcitosodott crinoida részeket. Feltűnő, hogy ezen crinoida részek közül a legkisebbek nincsenek annyira átcalcitosodva, mint a nagyobbak és így csak a kerek alakjukról és a középen többnyire látható lyukról ismerhetők föl. A bitumen finom szemcsék alakjában van jelen, helyenkint azonban olyan módon csoportosulnak, hogy szerves szövetre engednek következtetni. A kőzet erős átkristályodásával járó nagy fokú átváltozásból következtetve, azt hinné az ember, hogy a kőzet szerves eredetű zárványai ha voltak is — teljesen fölismerhetetlenekké lettek. A górcső azonban ezen föltevést nem igazolja be teljesen, mivel a szerves eredetű zárványok közül helyenkint látni brachiopoda héjaknak a metszeteit és egyéb olyan sajátos metszeteket, a melyeket csakis bryozoákra vonatkoztathatok. De nem csak ezen nagyobb kövületek metszetei láthatók a górcsövi képben, hanem kis foraminiferáknak a kilúgozott és bitumennel beívódott héjai is. így előfordul a Spirillina plana, MöLL.-nak egy új változata, a var. patella, Lörent., nov. form., a Tetrataxis conica, Ehrbg., a Lingulina Széchenyii, Lörent. nov. sp. és néhány meg nem határozott Endothyra sp. metszete, tehát olyan alakok, a melyeket eddig csakis a szénmészből ismerünk. IO. Carbon mészkő, a Sa-men-kvan-i nyeregről, a Ta-tya-san hegységben (Kanszu tartományban). «Ezen kőzet úgy a világos szürkés külszínt, mint az elég finom és egyenletes szemcsészettséget illetőleg nagyon hasonlít egy szénmészhez, a mely Japánnak Mino nevű tartományából való. A hasonlatosságot növeli még az is, hogy ezen előttem lévő próbában is van egy Fusulina, a melyet én abból, a mit rajta észlelhetek, csak Fusuiina japonica, .GÜMBEL.-nak határozhatók meg. Ezen zárvány pontosabb szövettani szerkezetét illetőleg valamivel jobb megtartási állapotú, mint a japáni mészkőben előforduló, melyben a kovaföld, a mely úgy látszik az egész kőzetben teljesen el van oszolva, különösen a Fusulina maradványokat hatja át és pedig olyan módon, hogy én egy esetben sem tudtam a likacsoknak még csak nyomát sem megkülönböztetni. Kisebb foraminiferáknak a ritka előfordulása, vagy teljes hiánya is némi különbséget képez, mivel ezek a japán mészkőben soha sem hiányoznak teljesen. Ha ezenkívül megfigyeljük a légbeliek hatásának kitett és ezek által megtámadott felületet, úgy azon elég gyakran kisebb-nagyobb számú kerülék, vagy megnyúlt hengeralakú, többnyire egymásba olvadó testek láthatók, melyek élénken emlékeztetnek apró szivacsokra. Ezeken bár az alapanyag feloldása után kiszabadíthatok — egyszer sem sikerült a szivacsoknak biztosan megkülönböztethető váz-részeit fölismernem. Sajátos a górcsövi kép. Már külsőleg is (makroszkoposan) eléggé egyenletesen eloszlott világosabb részek láthatók, a melyek a vékony csiszolatban olyan csőszerű testeknek látszanak, melyek világos Calcittal vannak kitöltve. Ezek vagy szabálytalanúl, vagy többékevésbé rhombos-piramis alakjában vannak kiképződve, melyek a külfelületre függélyesen állanak és többnyire egy határozottan kivehető közép-vonalban egyesülnek. Kifelé lassan átmennek a kissé foltos színű és eléggé finom szemű alapanyagba, teljesen ellentmondva azon sokszori átalakulásnak, a melyen ezen kőzetnek az idő folyamán át kellett mennie.» Miután én ujabban ezen mészkőből sok példányt kaptam átvizsgálásra, a következő megjegyzésekkel kivánom ScHWAGER-nak fentebbi megfigyeléseit kiegészíteni. A kapott mészkő valamennyi példánya elég sötét-szürke színű, csak a repedések mentén vörös, erősen kristályos, kagylós törésű. A légbeliek hatásának kitett felületen sok jómegtartásu crinoida nyéltag látható. Máshol ismét sajátos, élesen kiemelkedő fonalak láthatók a felületen, a melyek némely korrállra emlékeztetnek ; hanem ha a csiszoGróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. III. köt. 14