Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

420 A koponya-alakok kraniom. sorozása és középtypusszámítása. 420 magyarázat nélkül használja a szót. Igaz, hogy az iratnak mindjárt az elejét így kezdi : «Es bedarf heute keines Beweises mehr, dass die Bevölkerung Europa's aus verschiedenen naturhistorisch deutlich von einander getrennten Abarten der Species Homo sapiens zusammengesetzt ist. Das lehrt schon die Berücksichtigung der äusseren Merkmale, wie Farbe der Augen, der Haare und der Haut. Ein Blick auf das Resultat der statistischen Erhebungen in Deutschland, der Schweiz und der Niederlande ergiebt einen unumstösslichen Beweis für den oben ausgesprochenen Satz. Zwei blonde Racen, die eine mit blauen Augen, blonden Haaren und heller Haut, und eine dritte, die brünette Race mit braunen Augen, braunen bis schwarzen Haaren und dunkler Haut, sind sammt ihren Mischformen über die weite Gebiete zerstreut. Für eine mehrfache Gliederung der europäischen Bevölkerung sprechen aber nicht allein diese somatologischen Merkmale, sondern auch die osteologischen Eigenschaften der Schädel. Seit langer Zeit unterscheidet die Craniologie mit vollem Recht nach dem Längsdurchmesser des Hirnschädels drei verschiedene Stufen innerhalb Europas» etc. íme ez az egész, a mit KOLLMANN úr a szóban forgó bonyolult kérdésre nézve fölemlíteni szükségesnek látott. És minthogy KOLLMANN úr ezután sehol többé e kérdést nem érinti, nyilvánvaló, hogy ő a «race» kifejezést «explicite» nem a zoologusok értelmében veszi és minthogy továbbá ő sehol sem nyilatkozik arra nézve, hogy a specialiter mily értelemben akarja vétetni az ő «race»-ait, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy nekünk itt a «race» fogalmát a koponya egynehány geometriai méretének egymáshoz való viszonyára kell vonatkoztatnunk, a mit legalább az én részemről megokoltnak s így tehát helyesnek sem találhatok. E műszónak a koponya kraniometriai jellemének a megjelölésére való alkalmazása, nemhogy a kérdés tisztázásához hozzájárulna, hanem ellenkezőleg azt még jobban összebonyolítja, mert íme maga KOLLMANN Európa lakosságát illetőleg a bőr, haj és szem színére nézve három racet («zwei blonde und eine dritte, die brünette Race»), kraniologiai szempontból pedig öt «race»-t különböztet meg ! Váljon mit mondanának a zoologusok, ha valaki egyazon állat «species»-t egyfelől a bőrszín és szem színére nézve 3— a koponya alakjára nézve pedig 5 «race»-ra osztaná? Már pedig KOI.LMANN úr maga hangoztatja, hogy az összes emberiség egyetlenegy speciesből a Species «Homo sapiensből» áll (1. erre vonatkozólag : Die Autochthonen Amerikas. Zeitsch. f. Ethn. 15. Jahrg.). — Igaz ugyan, hogy KOLLMANN úr az imént említett dolgozatában, a hol az összes emberiséget 6 subspeciesre és 18 varietasra (1. chamaeprosope dolichocephal, 2. chamaeprosope mesocephal, 3. chamaeprosope brachycephal, 4. leptoprosop dolichocephal, 5. leptoprosop mesocephal és 6. leptoprosop brachycephal) osztja s a hol a koponya-varietásokat a hajszálak sajátságaival kapcsolatba hozza s így a látszat szerint az osztályozás fogalmát némileg, t. i. egy új jellemvonással kibővíti — csakhogy lényegre nézve a kibővítésnek semmi tudományos értéke nincs, a mint ezt bővebben megmagyarázni az imént mondottak után szükség nincsen Egy szóval, ha KOLLMANN úr az ő kraniológiai kategóriáinak nem «race» és a «subspecies», hanem más nem prsejudikáló nevet adott volna, úgy tudományos szempontból már ezzel is kevesebb hibát követett volna el. Természetesen a laikusnak mindegy akármily műnév is használtatik, és meglehet, hogy a laikusnak ez a szó «race», «subspecies» jobban imponál is -- qui en sabe ? De utoljára is nem a műszó, hanem a lényeg, t. i. a műszó alatt lappangó fogalom a fő dolog és ha KOLLMANN úr az ő «race» és «subspecies» kifejezéseinek a tudomány mai álláspontja szerint lehető prsecis fogalmat ad vala, a kritika bátran szemet hunyhatna a kraniometriában szokatlan műszó felett ; de mert ezt tenni elmulasztotta, méltán megilleti KOLLMANN urat a szemrehányás, hogy szükség nélkül a kérdést még jobban összebonyolította ! Feszegessük most ezt a kérdést: hogy miért kelljen Európában sem több sem kevesebb mint éppen öt «race»-t fölvenni ? Tegyük most az egyszer föl, hogy a KOLLMANN-