Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Összefoglalás. 755 A khinai löszcsigákról eddigelé csak kevés közlemény létezik még. Báró RICHTHOFEN fölemlíti,

1 hogy a tőle több helyen gyűjtött löszcsigák Khinából elhozott gyűjteményeinek kevés elveszett részeihez tartoznak. A mit később még gyűjteményei között megtalált, az Ho-nan-ból származik. Ezeket MARTENS írta

2 le. Ugyanez a szerző még két fajt írt le, melyeket MOELLENDORF O. a kan-szu-i löszben szedett.3 MARTENS elsőnek idézett közleményében négy fajról következő véleményt alkot magának: «A mennyiben e csigákból a löszalakulással egykorú állatvilágra következtetni szabad, az a jelenleg is Eszak-Khinában élő faunához hasonló, de azzal épen nem volt teljesen azonos, mert a legtöbb faj közös ugyan, de némely most élő faj a löszképződés idejében hiányzott, míg az akkoriakból jelenleg —- mai ismereteink szerint legalább — néhány faj többé nem él. Ha a khinai szárazföldi csiga-faunáról való fogyatékos ismereteinket tekintjük, csakugyan valószínű az, hogy a recens faunából mai napság még nem ismeretes löszcsiga fajok egy része a mai faunához is tartozónak fog bizonyulni. Generikus jellemére nézve a khinai és az európai lösz szárazföldi csigafaunája megegyezik egymással. A Helix, Pupa és Succinea nemek ugyanis mindkét helyen, úgy Khinában, miként Európában, a leggyakoriabbak; közülök a Hclix áll első helyen a löszben, nem kevésbé mint a recens faunában akár a fajok, akár az egyének számát vesszük. Két faj : a Pupa muscorum és a Succinea oblonga mindkét fauna-vidékkel közös, két más faj a Hyalina cfr. fúlva és a Helix pulchellula az európai löszben legközelebbi rokonaikkal vannak helyettesítve. Az európai löszben előforduló következő nemek Buliminus (Napaeus és Chondrula) és a Clausilia úgy látszik, mintha a khinai löszben nem volnának meg s ha igen, csak ritkán fordulnak elő. Hogy a jelenleg Kelet-Ázsiában leggyakoribb Buliminus-csoport - t. i. a Napaeus subgénus — alakjai a löszben nem fordulnak elő, vagy legalább szerfölött ritkán, az azért nem meglepő jelenség, mert ennek a csoportnak a képviselői fákon és sziklákon élnek. Fák és sziklák pedig a löszvidékeken ritkák lehettek, ha ugyan egyáltaljában nem hiányzottak teljesen. — A khinai löszből származó puhatestűek kizárólag szárazföldi csigák. A löszlerakodás idejének a maitól lényegesen különböző hőmérsékletére még a Pupa muscorum és a Succinea oblonga fajokból sem következtethetünk. Igaz ugyan, hogy ezek manapság magasabb szélességek alatt élnek, tekintetbe kell vennünk azonban azt, hogy e fajok lakóhelyeinek közepes évi izothermái Khinában közelebb esnek az egyenlítőhöz. (A téli isothermák Khinában délebbre nyomulnak, viszont a nyáriak északibb fekvésűek, mint Európában.) A táblázatban megjelöltetett LÓCZY gyűjtési jegyzetei szerint, hogy melyik faj került hegyi vagy völgyi löszből. Faunisztikus különbözést e följegyzések nem konstatálnak. Még arra kell rámutatnunk, hogy a Helix pyrrhozona kövön élő fajnak gyakori előfordulása a löszben minden kétségen felüli; viszont egy löszcsiga a Helix pulchellula sziklákon és falakon is találtatott (lásd 734. és 735. lapon). A lakóhelynek ilyen változása a Campylaeáknál is tapasztaltatott.-! Azon leginkább elfogadott nézettel szemben említettük föl ezt, mely szerint a löszcsigák a löszkeletkezés alkalmával a lösztalajon éltek. 1 China I. 59. 1. 2 Sitzungsber. Ges. naturf. Freunde. Berlin, 1879. 73 1. 3 Mém. ac. imp. Pétersb. XXX. 1882. 16., 17. 1 4 ALBERS-MARTENS, Heliceen 125 1. 48*