Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Helix. 735 Kun-csang-fu városa; mély útakban a felületen, (i élő példány.) Sze-csuen tartományban, Kvan-juön-szhien-tö\ északra levő szurdokban. Sziklákon és falakon. (12 élő példány.) Sang-hai és Aing-po-fu hegyvidékén (HEUDE). Azt hiszem, hogy a leírt faj ugyanaz, a melyet HEEDE leírt, daczára annak, hogy HEUDE szerint a héj magassága csak J/

2 mm. és a csavarmenetek száma csak 3. De ez a két számadat nem vág össze HEUDE rajzaival. HEUDE rámutat arra a közeli rokonságra, mely a leírt faj és a H. pnlchella MÜLL. között létezik. Helix, species nova innominata. (III. tábla, 1. ábra.) Nagy átmérője 22 mm. Magassága (kiegészítve) 15 mm. Kis « 17 mm. A héj alakja lenyomott ; kifakult példányomról, melyen csak helyenként mutatkozik a sárgás szín, nejn határozhatom meg a színt. A köldök szűk, félig elfedett, mély. A héj felületét erős, kiemelkedő növedék vonalak díszítik ; az utolsó kanyarulaton láthatók azonkívül, kézi nagyítóval és kellő világítás mellett, egymástól messze álló, sekély, széles, spirális barázdák. Spirája, mely különben példányomon erősen megsérült, alacsony. A kanyarulatok száma AÍ

2. A héj szája kissé le van húzva, igen tágas, belül nem ajakos és meg nem vastagodott ; a peristom egész kiterjedésében visszahajló. Példányomról a callus legnagyobb részben lepattant és csak egyes darabkái maradtak meg mint vékony lemezkék. Termő hely eg Sen-szi tartományban a Vej-ho völgyében, Szingan-fu városa, aq 400 m. a t. sz. f. Élő. Ennek a fajnak közelebbi rokonait, a khinai fajok közül, egyelőre még nem ismerjük ; de más országokból sem ismerek olyan csigákat, melyeket rokonainak tekinthetném. A héj szájának alakja, mely a fajnak oly sajátságos jellemét megadja, emlékeztet a kisázsiai Helix spiriplana OL. nevű fajra, vagy talán még inkább a siciliai Helix macrostoma MüHLF.-re; de más tekintetben nincsen közöttük megegyezés. Nevezetes, hogy a száj alakját tekintve, a leírt faj a Molukka szigeteken honos Planispira-kra is emlékeztet. Helix Buliminus, HEUDE. (III. tábla, 2. ábra.) 1882. Helix Buliminus HEUDE. HEUDE, Notes sur les Moll. terr. d. 1. vallée du Fleuve bleu, p. 48. pl. XX., f. 20. Nagy átmérője 7 mm. Magassága 14 mm. Kis « 6 mm. A héj tornyos kúpalakú, fényes ; köldöke szűk, majdnem résszerű ; HEUDE szerint színe gesztenye-barna vagy vereses ; az én kissé színevesztett példányaim szaru-barna színt mutatnak, itt-ott egyes sötétebb harántcsíkokkal. Felületén igen sűrű és finom csíkok láthatók, melyek majd határozottabbak, majd gyengébbek. A kanyarulatok száma 8—9, kevéssé domborúak és az utolsó kanyarulat kivételével gerinczeitek ; a varrat mérsékelt mélységű. A csúcs kissé kiemelkedő. A héj szája ovális, kissé ferde ; callus nem köti össze széleit. Relső ajaka van ; a peristom alul és a columellán hátra fekvő, de nem vissza hajló. Termő helyei: Sze-csuen tartományban, Kvan-juö-szliien-tői északra levő szurdokban. Sziklákon és falakon. (32 eleven péld., LÓCZY gyűjt.) «In montosis K'iuhien, Se-tschuen orientális» (HEUDE).