Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Alaktan. 57 ne-ke önálló birtokos ragnak a megfelelője, a mint ezt az ilyenféle használat bizonyítja ár-a-du (ki-é az? k. tat. kcm-nc-ke!), enn-a-du (eny-é-m ; mineke). Függő birtokosul való használata nyelvtani visszaélés, éppen úgy, mint az újabb nyelvben az, hogy az «/» és «77» mutató elem helyett idu, adu (Rég. Magy. ad.) névszósított alak is előfordul. 4. Dativ-Allativus (ku véYYumei) eset megfelel a kérdésre : kinek, minek (és miért?) és hová (neki megy a fal-nak). Ennek ragja k, azaz irva kki 1, köthangzóval ukku. A szó vég /, 77-je k előtt kemény /'-re és a vég /, /-re változván, a dativus ragja csak ku, mert V és t után a k nem lágyul g-re. 5. Accusativus (ai véYYumei), a mely szintén kétféle. Az első a) vagyis a határozatlan vagy partitivus értelmű accusativus ragtalan, mint nyelvünkben (szénagyüjteni, favágni, eperszedni ment stb.) s a többi turánságban. ß) A második vagy határozott accusativus ragja ei, 777-ból gyengülve, a mely helyett irodalmilag -ad, ad-ei is használtatik. 6. Locativus (il véYYumei) megfelel e kérdéseknek: hol, kinél, minél? (hasonlító értelemben is); a mozdulást, válást stb. jelentő igéknél honnan? mi közül? Ragja il (irodalmilag in is). 7. Ablativ-Elativus. Ezen eset ragja közönségesen il-irundu, azaz az előbbi eset (il) és iruudu (volt léve) mult idejű gerundiumból összetéve. Irodalmilag in-inYu pro 777 + 11Í11YU, azaz a locativus in és ninYu {nil- állott léve) mult idejű gerundiumból összetéve. 8. Instructivus (ál véYYumei). Az eszköz «-val, -vei», közeg «által, folytán» és anyag «-ból, -bői» stb. esete. Ragja közönségesen ál és irodalmilag án. q. Comitativus. A kiséret és együttesség esete (-val, -vei együtt), ragja ődu vagy irodalmilag odu is. 10. Vocativus. (vili-véYYumei). Ezen eset irodalmilag sokszor csupán a nominativus, közönségesen pedig -é, -á fölkiáltó hanggal végződik. Sokszor csak a végönhangzó nyújtása jelöli ezen esetet, máskor pedig é, á helyett ó, őyé, oy jelentkezik a nominativusbeli 77 végzet helyett. Néha megint az /, / végzet előtti a nyuj tátik 77-ra vagy é-re. Végre az r végűek még ír hozzáadással is előfordulnak, a mi a n-ir (ti, tik) kopott alakjának látszik, pl. dévar-ir! (istenek ti ! = ó ti istenek !) Természetesen mindez csak az irodalmi nyelvben fordul elő. A tamulban tulajdonkép csak egy névragozás van, minthogy az esetragok mindig azonosak Ezért a fölvett 7—8 minta a különféle névszók végzete és az esetragok összeforrásának világosabb feltüntetését czélozza. Az i-ső minta szerint ragoztatnak az n, n, y, r, l, l, rl végű többtagú vagy hosszú önhangzójú -egytagú szók, pl. váy (száj), án (him), siladan (cseléd), kannir (könny), nir (nyir-k, víz), tannír (hideg nyirok = víz), kádal (kedv), kumirl (gomoly-a), kön (kán), kúppal (kupacz), tigarl (fény), tuppal (töpés), küdir (hideg) stb. A 2-dik minta szerint ragoztatnak az n, n, l, l végű irodalmilag egytagú, közönségesen kettőzött mássalhangzó után rövid ?/-val végződő szók, pl. kai (vagy kallu — kő), sol (szó, szav), pal (fog), pul (fű), pon (fém, arany), vin (légkör), vil (nyil), ney (vaj), 77/ (éj) stb. A 3-dik minta szerint ragoztatnak az i, i és ei végű szók, pl. kilei (galy), tittei (tető), titti (édesség), í (légy), kondei (konty) stb. A 4-dik minta szerint ragoztatnak az a, á, 6, li és olyan u végű szók, a melyekben az 77 nem kihangzat, hanem lényeges rész, ez pedig lényeges akkor, ha azt csak egy mássalhangzó s egy rövid önhangzó előzi meg, pl. karlu (karó), kuru vagy guru (pap), maga (magzat), má (liszt), pari-má (paripa), pá (chaine, mejjék vagy hosszú fonal az ontok-\sa\ ellentétben), pú (virág), tú (tulu, toll) stb.