Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Alaktan. 55 Hogy a magyar «eny-é-i-m, öv-é-i v. öv-é-j-i*-félékben a több birtokot mutató i a telengu i többessel összefügg, azon csak akkor lehet kételkedni, ha az «apáim» nem ap-ák-im-ból van a kalap-ja-im stb. daczára is. A föntebbi k-s többesképzőn kívül még a mongol-finn t többesképzőnek is van nyoma a gond imma-l (tik, imma te) és amm-ot (mink, unna én) névmásokban. A gal, gulu, kai, kulu Tam.-féle többesképzőket a sanscrit sa (una) és kalei (pars)-ból kicsavart tamul sagalam (összes ; cf. magy. sok, tör. cok, mong. tsuk congregatio) szóból vélik származottnak, pedig sokkal valószínűbb a ktila-m (magy. gulya, sok, tömeg) szóval való összefüggése, a mely ka, nga-ra. s végre Á-ra rövidült. A kannada rendkívüli többesképző andiru-1 Ven. CALDWELL püspök a tel. andiru (annyi), indaru (ennyi) szóval azonosította ; a tarn. mai. rendkívüli mar, már többesképzőt az avar (az-ok, ők) névmás var, vár csonkult és módosult alakjának tartja. S azt hiszem, egészen helyesen, mi is a többes ak, ok, ck, ök többesképzőt az ó'Á-kel hozzuk kapcsolatba. A török lar, hír, mongol nar, när képzőkben is eredetileg csak r vagy ar, ár a többesképző, az /, n pedig vagy maga is többesképző, vagy al-ar (az-ok) névmásnak a része, az a elkopása vagy elesése folytán, úgy hogy aya-lar (bátyák), eredetileg ayaalar lehetett. 18. §. NÉVRAGOZÁS. Előleges tájékoztató a tamul névragozásnál. Ismeretes, hogy a turáni nyelvek némelyikében a mily egyszerű a névragozás, ép oly nehézkes a másikban. Ezen különbségek oka az, hogy a míg némelyekben a nominativusbeli szóalak minden változás nélkül ragozási alap, addig másokban a nominativusbeli szóalak nem lévén teljes vagy eredeti, ragozási alapul csak bizonyos változások után szolgálhat. Amazok közé tartozók a török-tatár, mandsu, japán, részben a mongol, magyar és Tamul-féle nyelvek is ; emezek közé tartoznak első sorban a finn-féle nyelvek s részben a mongol magyar és Tamul-féle nyelvek. A Tamul-féle nyelvekben az alanyesetbeli szóalak a legtöbb esetben ragozási alap is, azaz ahhoz járulnak az eset- vagy névragok, minthogy a hiatus üző v, y vagy a, i, u köthangzók alkalmazása meg a rövid kihangzó u elesése a szóalakon nem változtat. A második vagy kisebbségi eset abban áll, hogy : 1. a személyes névmások án, én (én), ní (te, tkp. ni! vagy székely nc- te), nám (mi, mink), tán (maga) a nominativusbeli hosszú önhangzójukat rövidítik a ragok előtt így : en, ni-n, nam, tan stb. A magyarban a hasonló eset nagyon gyakori, pl. én, en-g-em, eny-ém ; kötél, kötel-et stb. 2. A rövid egytagú szók végmássalhangzója kettőződik, pl. vil (nyil), vill-ál (nyil-lal, nyil átal); pon (arany, fém), ponn-adei (fém-et, fény-t, szék. fény-et is). 3. A legtöbb Tamul-féle nyelvben, bizonyos névszóknál a tulajdonképeni névragot, egy vagy néha (mint a tamul és maleiyálam nyelvben) két más, közvetítő ragnak kell megelőznie, a midőn a ragozás olyan alakú, mintha mi a ragos névutánállót összeirnók így : térd-en-alnl pro térden alul, tam. pana-tt-in-ál (pénz-zel, pénz által cf. az-on által), a hol az instructivus ál ragot két közvetítő rag előzi. Vesd össze magy. az-on-ban, tam. ad-avk-ul (en cela, cependant), továbbá al-an-t pro al-011, kép-en-t pro képen. A tamulban két közvetítő rag van, úgy mint: tu és in.