Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - ELSŐ RÉSZ. Hangtan

Hangtan. 2 5 rövidülés van az egyikben, hanem növekedés, továbbképzés a másikban, pl. a magyar aj-k, 7iyir-k, fo-g és gond pul-k (fog) a hason jelentésű tamul váy, nir, pal szókkal öszszevetve azt mutathatnák, hogy a tamul szók k, g-t vesztettek. Azonban tudva azt, hogy a turáni nyelvekbben az igető nomen ágens természetű, s így ugyanazon alakban névszó és melléknév is, a mire a tamulban igen sok eset van, a tamul szókat igető alakuaknak, a magyarokat pedig tovább képzettnek tartom, a mit bizonyíthat a nycr-s (cf. t. tat. yas, yás, nyirok és nyers) melléknév. Valódi végmássalhangzó elesésére példa a tamulban a népies tanni pro tannir (hideg víz), összetéve tan (hideg, t. tat. tong) és nir (magy. nyir-k) szókból, cf. tam kanir és magy. könyü

1 (lacryma) és pő pro pődn (= porludu, idő cf. szláv pora id.) 9. §. A MÁSSALHANGZÓK KETTŐZÉSE VAGY KEMÉNYEDÉSÉNEK KÜLÖNÖS ESETEI. Kettőzést vagy keményedést szülő tamul képzők és ragok ezek : 1. Azon tu (tel. ti, ti) képző és rag, a mely az am, su, du, ndu, du, nd és Tu végű névszókhoz járulván, ezek obliquus esetét s így melléknévi alakját képezi. Az ezen alkalommal eleső m pótlására a képző-rag tje keményen marad azaz tamulosan kettőződik ; a többieknél pedig a végmássalhangzókkal, minthogy a vég u nem jő számításba, egyféle keményt, azaz kettőzést szül e képlet szerint : su + tu vagy nsu -f tu = ssu (c) ; du, ndu + tu — ttu; d vagy nd + tu — ttu; Tu vagy nl'u + tu = TVu (= TTu), pl. mar am (fa) = marattu (fában és fás) ; nansu (méreg), nassu; kádu (erdő) = káttu (erdős, erdei); irandu (2) = irattu (kettős), erudu (ökör) = eruttu; marundu (gyógyszer) = maruttu; áru (ér) = árru; kanl'u (borjú) = kavru stb. Jegyzet. Midőn a gu, ngu és bu, mbu végű főnevekből kku, ppu végű melléknevek lesznek, pl. kuraiigu (majom, a görnyedő), kurakku (majomhoz való), irumbu (vas), iruppu (vasból való), nézetem szerint a kettőzés szintén az előbbi tu képzőnek tje által idéztetik elő, a mi a sanserit rakta = rattamféle áthasonulásnak ellenkezője ugyan, de mégis helyes, mert a föntebbieknél is visszafelé történt az áthasonlás azaz nsu -(- tu = ssu és nem ttu. Észrevétel. A tamul tu obliquus (locativus, genitivus, adjectivus) raggal egynek tartom a magyarban a szintén csak dolog névszóknál előforduló t, at. ott, ött genitivus (éj-t szaka, nyar-at szaka, tel-et szaka) és locativus (helyt, helyett, Győrött) esetek régies ragjait. 2. A tei képző, a mely ndu, nl'u végű névszókból mellékneveket képez, pl. ándu, áttei pro ándu-tei (éves, évi; esztendő), inVu (mai nap), inl'u-tei = irrei (iTTci, mai napi), anru (akkor), arrei (akkori). Jegyzet. Mind az első, mind a második képzőnek megfelel a mongol tu, du tai, tei locativus esetrag és melléknévképző. 3. Az átható igeképző tu (magy. t, at, tat), a mely a középige végmássalhangzójával szintén egyféle keményt alkot a következő képlet szerint: su -f tu = ssu; du vagy ndu + tu = ttu, du vagy ndu + tu = ttu, ru 4- tu = rttu, lu + tu — rru (TTu), pl. adeisu- (se boucher), adeisu-tu- = adeissu- (boucher, fourrer; töm.), ódu- (lót, fut), ódutu = ót tu (fut-tat); varu-ndu- (fár-ad, s'efforcer, se géner), varu-ndu-tu = varuttu- (fárasz-t), nimiru (növ-ed), nimirttu- (növ-esz-t), nílu- (s'étendre, s'allonger : nyúl-ód), nílu-iu = nittu- (nyúj-t), terulu- (s'éclaircir, derül), terulu-tu — teruttn- (der-űl-t, der-űjt, = der-ej-t = der-il)-, karlaln- (hárul, se défaire, se separer, s'óter, etc.) karlari'u- (karlaTTn-, hár-ít). Jegyzet. A mint észre vehetni a föntebbi példákból, az azonos transitiv képző t a tamulban az ige végzetével együtt az új alakba öntődik, míg az irodalmi magyar nyelvben adat előtt sz-re változik, az l pedig ly-re, ez j-re gyengül, a mi aztán a hosszú i-ben leli sírját. Tehát a tamul kettőzésnek a ma-