Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - ELSŐ RÉSZ. Hangtan

Hangtan. 2 5 t, d. A dentalis /-nek leggyakoribb változata a) ss, a minek különösen at] ei, i után és i előtt van helye és ßj TV (TT), pl. purei-ssal pro pureittal (férczel-és, coudre, ravauder etc.) víssu- — víttu- (fouetter), tárl-ssi — tárl-tti (törpület), máTYu és máttu (más, másítás, helyettesítés): nérvi és nétti (élégance). A d az i után szintén átváltozhatik s-re, mint idi-sal (rom, romlás) pro idi-dal. CALDWELL szerint videi (grain de blé, sémence), a virei (id. et sperma, testicules) szóval azonos volna. En szerintem virei a hasonjelentésű mongol üre és magyar here társa, tam. virei-y-edu- (here-szed) annyi, mint herél. Jegyzet. Figyelemre méltó, hogy itt az önhangzók eléfelé hatnak, míg a többi Turánságban visszafelé; azonban én a magyar «mor-zsa» szót a tamul muri'- (összetör) igével egyenlő gyökből szárma^ottnak tartom a tam. vmri-ssal módjára, tehát szintén előfelé hatás alatt, pro mor-ta. A magyarban a tamul szókezdő /-nek megfelelnek a t, d, es, s, sz, z és gy (dj, dy, d') egymás közt rokon és váltakozható hangok. 11. A tamul írásban ezen nyelvhang két különböző betűvel íratik. Az első alakú az abéczében a nyolczadik, a második pedig a legutolsó. Az első alakú 11 szókezdetén, a d nasalisául és továbbá sanscrit szókban használtatik ; míg a második alakú n szókezdőül nem használtatik, hanem csak a szótestben és ott az erős T nasalisa. A kezdő 11 váltakozik a szókezdetén a) a lágy n (ny) mássalhangzóval, a mint láttuk, ßj a y- (j) vei, pl. sanscrit yugam (jugum) a tamulban nugarn; Yama (halál isten) — Naman, y ) az m-mel, minthogy minden végső 1 n a rákövetkező szókezdő t és 72-je előtt ilyen n-re változik, pl. nám-tandóm = nán-dandön (mi adtunk). Minthogy az n minden dél-indiai, de különösen a tamul nyelvben igen-igen kedvelt nyelvhang: azért az én véleményem az, hogy az n éppen úgy, mint a y több esetben csupán előtét és nem lényeges rész. így nán irodalmilag yán (én), eredetileg csak án vagy én, a mit igazol nemcsak a tuda s más testvérnyelvben látható An, hanem a nAn, yAn-nak ragozási alapja az én, en, meg az -én (én) s -Am, -óm (mink) személyragok is. A mongolban a hi (ego) személynévmásnak két ragozási alapja van, mi és na, de ez ina helyett áll s így a közelre mutató i, e hangokat tartalmazván, a tamul én, magyar én alakot tartom az eredetinek. Ilyen n előtételt látok a következőkben : tamul n-il-, n-illu-, gond, ela, magyar áll, cf. Man. ili- (stehen), « 11-Í11SU- « kann. ísu- « úsz, « anugu- = tamul n-anugu, tör. tat. y-anas- (s'approcher), « ivaru- (s'élever, monter) = nivaru- (s'élever, étre haut ect.), « neri, magyar irány, erány, « n-em-bu-, nemb-al, magyar em-el, « 11-érru (teg-nap, cf. kann, tika podex. Tam. íTTu — m. utó, azaz a teg-nap annyi, mint az utóbbi nap), « n-irlal (ombrage, ombre), magyar erny-ő, árny, « n-ulei (petit, bas, inférieur, tam. ili, magyar alj, aljas, « nuru (bourgeon, rejeton), Mong. üre, « t'ü-gy, stb. A tamul kezdő ;/-nek tünékenységét látszanak mutatni ilyenfélék, tam. neri- -= teri- (briser, tör), nimindu- — simindu- (csipint, pincér, prendre á la dérobée).