Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - ELSŐ RÉSZ. Hangtan

22 Első rész. NB. A Magy. fe-tr-eng, he-tr-e, se-tr-e, cse-tr-es-féle szókban a tr = r-t s így ez teljesen a Tam. ri = rr=TT combinatiónak felel meg, sőt a esetr-es éppen a Tam. séru (boue, sár) szónak megfelelő csér-bői van s így = Tam scmi. 2. Hogy a tamulok az n után r-et írnak és nd vagy endr-et olvasnak, annak lehet tulajdonítani, hogy a tiszta nr Combinatio nem kedvelt. Én ilyen nr combmatiót a magyar nyelvben sem tudtam találni. Az utolsó n kiejtésileg azonos az első »-nel, a különbség csak helyes irási, a mennyiben az utolsó szó kezdőül, az első pedig szóvégzőül nem állhat A celebralis rl, a melyet r egyes betűvel is irnak, rlz három hang vegyülékének vehető, mert néhol inkább r, néhol /, néhol pedig zs (i) a kiejtésben túlnyomó hang. A tuda nyelvben a tamul érlu (hét) = élz. A magyar társ = tam. tórl-an, dczsa — tam. tárli stb. ezen vegyhang maradványát mutatja nyelvünkben. Az áydam csak a költészetben használatos erős h vagy y kiejtéssel pl. veligu — vcgn — végn- (ég, ardet) : ah-du pro adu stb. cf. Régi magyar a

h ország, e

h képen, a

h-ra stb. Az i, í önhangzók ü, ű kiejtésüek a /, n, rl, /, V előtt, ha ezekre a, ai, u nem következik, pl. pidi- (fog, finn pyyta) = püdü. Ha eme mássalhangzók után a, ai, n áll, a megelőző i, í, n (a előtt o) kiejtést nyer, pl. Tamirl — Tamurl—Tamul, mert a megelőző a miatt nem változhatott ü-re ; vidu (ház, vitykó) — vűdu, tira- (tár) = toVa, mert u+a combinatio nem kedvelt. Az e, é önhangzók t, d, n celebralisok előtt ö, ő kiejtésüek, ha a, ai önhangzók jelenléte azt nem akadályozza. Ismeretes, hogy a magyar közép e mindig felcserélhető az ö-vel, fel = föl, meg = mög stb. Az ai ikerönhangzó, a mely aj combinatióval váltakozik, csak kezdő szótagban a-i, különben ci-re gyengül pl. kai (kéz) de kar-ei (karaj, karé) és nem karai. Jegyzet. A hindu, sanskrit és egyéb idegen szók írására használtatnak még i. ks, 2. s, 3. 3', 4. s, 5. sr, 6. s, 7. h idegen betűk. Az irodalmi tamul azonban a ks' helyett kk, vagy ts vagy s-et, az s, 3 helyett pedig s-et használ; kezdő h elesik, két önhangzó között pedig g által helyettesíttetik. A többi idegen hangokat az irodalmi nyelv nem használja. A testvérnyelvek közül a kannada nyelvben a föntebbi nyelvhangokon kívül van még tiszta sziszegő s (sz) és tiszta palatalis s (s) meg h. A telenguban tiszta dravida hangjelölésére a föntebbieken kívül van még ts (cz) és y (dz) nyelvhang a, á, o, ó, u, ű önhangzók előtt, mint a mongolban, míg e, i, stb. előtt ugyanazon betűk c és y kiejtésüek szintén a mongol írás szerint. A különben szegény tuda nyelv minden testvérei közt a leggazdagabb nyelvhangokban, mert a föntebbi tamul hangokon kívül van kh-ja, gh-ja, új görög o-ja és fje, a melyet a többi testvérek kiejteni sem bírnak. Van bh-ja és s-se. A tamul önhangzók alhanguak, felhanguak és semlegesek. Az a, A, 0, ó önhangzók 77/hanguak ; az i, u, c önhangzók pedig egyszer /hangúak, mert ezek a rájok következő a, á előtt kiejtésileg o-ra változnak és semlegesek azért, mert a, á után állhatnak pl. til'a — tol'a- (tár) kumari (szűz) = komari Az önhangzók sorakozásának képletei ezek: 2. §. A TAMUL ÖNHANGZÓK FÖLOSZTÁSA. 1. a+a, a + i, a + u, a + c ; 2. /+/, i+a, i+u, i+é, i+ei. 3. u+u, u + i, u-\-ci. 4. e+e, e+u, e+i, c+ci. 5. aiAa, aiAu; 6. 0+0, o+a, o+i, o+u, o+ci.