Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

Szótár. 33

1 reste, restant, manque, 2. excrement. . .); 2. s-ossam, s-ossu (reste, restant, ce qui manque, intéret, mert ez a fő, a capitalis ellentéte), mong. ids a, man. uca (Hintertheil, der Hintere, iic-ik Fadenrest), k.-tat. uca (a tűzhely hátulja) stb., 1. olcsó, uczu ! (uczczu ! uszu ! hudu ! || usz-ít). Tam. us! (hous, son pour exciter les chiens : usukku-, exciter, éveiller . . .). t (ugar, ugar-ol ; az orosz stb. szláv u-garat', u-gor-ict, éget, süt, igéből, mert az orosz par, jachére, szó is tkp. a párlani, égni fűlni, hagyott szántóföld jelentésű), ug-at- (aboyer, a kutya, de a gyomor is . ..). Tam. ung-ariukkari'- (ménacer, gronder, crier, grogner . . .). ug-or- (ugr-ik, ugr-i, ugr-ál, ugrá-nd-oz). Tam. ugalu- (sauter, bondir, s'élancer, passer, franchir . . . ugal-al, ugalu-dal nom. v.). ujj 1. eredetét a vely-k (vej-k) értelmezésénél. ukk-on (u. pohár, valószínűleg a mul-om színű-féle részesülővel, cf. tam. ugiiverser, faire une «libation» tigu-dal effusion, libation . . .). unsz-ol- (syn. sürget, ösztönöz). Tam. unsii = us : unsu-kkáttu- (exciter, exciter les chiens á la chasse . . .). ur, úr (úr-nő, rég. ur-szág = or-szág tkp. ur-ság, ur-a-dal-om stb.). Tam. uri-y-ón (propriétaire, héritier, mari ; uriya-val, propriétaire, maitresse, épouse, femme, uri-mei, propriété, possession etc. V uri propre . . .). Tehát sem «férj, sem hős» jelentésű a magy. ur szó, mert ekkor sem ur-szág nem lett volna belőle, sem nem mondhatnók maga ura stb.). uszu ! (usz-ít), 1. uczu ! utó (far, fenék : után — meg-éu, megett, utód, cf. ucsu). Tarn, atti (retard, délai: pouppe de navire : a hajó utója, utaja, 1. tat. ; fond öu extrémité d'un tonneau : atti bannu-, différer, empécher, ... mi «hátráltatunk vlmit», a tamulok «utói teszik») ú (ú) ú-gy (= i

id', man. uttu so, 1. a nyelvtanban a névmások táblázatában). új (új-don, új-ul, új -it J. A tam. pudu, pudiya (neuf, nouveau) alakból lett kann, hósa, rég. pasa, tul. posa stb. Ezeket a nyelvészet azonosíthatja a man. ice (neu), finn. úsi {úti id.) alakokkal, de a magyar szó legközelebbi társa a mong. uy-an (weich : jung, frisch), man. uyan (dünn, schwach), mert a mi zsenge szónk is hasonló rokonságú, ún- (űn-al-om, ún-dok, un-dor stb.). A tam. ú (déperissement causé par la fatigue ou la peine) szó az uy-angu- (se chagriner, étre peiné, affligé . . .) ige tövének összevont alakja. Ennek mása a tam. hangtan szerint (y=s, s=y), az osm. os-an- (s'ennuyer) visszaható ige, mong. ui-t-, uyi-t- (sich langweilen), man. nsa(trauern, bedauern, hassen, usa-tala verhasst, zuwider), úsz- (üsz-ik). A kann, igu- (to swim) az «-ezett tam. n-insu- (nager, nissu nom. v., níss-ál nageur, úszó) szótársa, t.-tat. j-iiz- id. y-ezve. út (út-az, út-as stb.). Az út-fút ikerített szó mutatása szerint a tam. nyelvből is nem a rokonhangzatu a 'avci, idavei (syn. vctti, chemin) szót, hanem az ód-ei (route sur les montagne \ ódu- faire son cours, fűire, couler) alakot kell ide vennünk, mert ezt a mong. od-, ot- (aller, marcher) ige is támogatja, cf. ös-vény. úta (útá-1-, útál-at). Tam. údu- {úd-al: avoir de l'aversion, du désagrément ; bouder, se disputer ...). ü üdő 1. ide. Üd-öl- (ünnepel), 1. idv. üge (rég. = ige i. fonal, szál; 2. háromszál fonal; 3. verbum, mert az ősi időkben, midőn irás még nem volt, kötél-fonadékok által végezték az irást a mint a muzeumokban látható «beszélő kötelek» mutatják. A beszélő fonadék egy vagy több szála képezte az igét, a szót. Innen van, hogy a tam. nyelvben még ma is 1 nil = «fonal, irat, írott mű» és nul- (fon-, tkp. nyújt). A mong. üge (verbum) csupán szellemi értelmű s így tőlünk való. Az