Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

2 s6 Szótár. Tam. i. makk-alé- (tkp. mög-ad, tergum do : retourner, revenir, tergiverser, retracter etc. || se disloquer, cf. ficzaklik); 2. mokk-alé (v. intr. trans, retarder, lambiner = mögé marad, s'arréter, séjourner etc.). E két összetett ige első része a magy. mög, meg, mert mindkettő értelme visszázás, meg-térés, mögött-maradás. A tul. bokka (és, meg) értelemben = tam. pin, tehát (fenék, utó, mög), cf. késik, pinczereg. Japán muka-fu (fordulok) első része is azonos. ß) meg (rég. mig-e). Ezen igekötő (directivum verbale) a meg, mög (hát, utó, vég) szóval azonos, mert a «mige-szakitja vala» annyi mint, végig sz. és meg-ír =jj végig ír. A tamul, mongol és t.-tatár nyelvek a meg- igekötős igéket két igével fejezik, egyik «végez, fogyaszt, hagy, vet» jelentésű. A magyar nyelv csak annyiban tért le a turáni útról, hogy gerundium helyett (de a mig-e az is lehet) névszói igehatározót használ. Ezért noha meg igekötő a szlávság za (után, meg) igekötőnek felel meg, utánzásnak nem nevezhető, meg-int (— is-mét pro is-meg). Ezen igehatározó a meg, mög névszóból olyan, mint a tul. bokka-lá (again : meg-is = meg-int, tam. piWnum, prinneiyum id., fenék is). Az is-meg a tamultulu alaktól csak az is előtétele által különbözik. Az ismétlést a tam. gerundium által (tirumb-a v. tirumb-i, tér-ve, mil a, míndu id.) fejezi ki. me-gy (pro men-d'j í/jelen idő'képző y men). megye (— med'ä: határolt terület). E szó a «közborázda» jelentésű mesgye, mezsde muzsda, (cf. orosz stb. meza, borne, limité y mez, mezdu entre, parmi) merőben szláv alakoktól elválasztandó, mert a megy-e (

med'ä) alak közelebb áll a tam. mattn (mesure, borne, limité, fin, ymatt-i- rendre rond, mettre borne) alakhoz. men- (megy pro men-d'-: men-e-kedik, men-t, men-esz-t). A tam. nyelvben két alak van, a melyeket a magy. men ige köt össze, i. Anuppu- (envoyer, expédier : men-esz-t, v. caus. egy Amé- intr. alakból, a melynek 'anu-kkei «permission» igeneve is van); 2. mann-é- (pardonner, excuser, ment, menteget, manni-ppu, pardon, remission), mert tam. pőkku (alléé, fuite) «excuse» jelentésű is a t.-tat. kic- (passer) és kic-er(faire passer = pardonner etc.). menny (rég. mun-hi is?). Tam. ván-am, mán-am (ciel, firmament, cf. man grandeur, mann- étre grand, exceller); 2. vin, vinnu (l'air, le ciel, le monde fabuleux des dieux etc.); 3. ymi (air, atmosphere, hauteur, élévation, dessus sur). I. meny (menyecske : meny >> ángy). A tam. man-átti (epouse, mariée) szó első része man-am (bonne odeur, reunion, mariage, noces, joie) aligha az eredeti értelem tartója. II. meny (ebben : meny-hal, cf. tam. min, poisson, hal tkp. a fénylő, a csillogó, tam. csillag is, mert a hal a vízben s a csillag az égen csak a csillogó, fénylő). t (mesgye 1. megye). meszsze (messzi pro mesz-ije). Tam. vissn (long: víssn-kkombn, longue corne ; víss-áttam, extension de l'espace, messziség, terjedelem yvísu-, darder lancer, jeter : vísi-y-adiy-eduttn nada

1-, marcher a longue enjambée, messzi vagy hosszú lépéseket szedve megy). Azaz a messziség a vet (távolít) igével áll viszonyban. mé (mé) I. méh (apis). A tam. tén-i (abeille tkp. méz-légy vagy bogár) összetett szó második részének i, iy (mouche, scarabée, escarbot) syn. társa má (scarabée) és moy (scarabée). II. méh (méj is). Tam. pai (bourse, sac, vessie, intestin «matrice», cf. pey, receptacle). NB. A ser nyelvben én mik (vulva) jelentésű szót nem ismerek, a tneh-a (urina w mih- mingere) pedig nem «matrice». méla (méláz-)._ Tam. milándu- «regarder d'un air triste», effrayé, troublé etc.). mél-t (mélta, méltány, méltó-ság). Tam. mc-l (dessus, sur, en haut, plus : mél-idu- exceller, surpasser : mél-idu, excellence, supériorité, cf. fej).