Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - OLVASMÁNYOK A TAMUL KÖLTÉSZETBŐL

I 62 Tájékoztató a második részhez. bál (nyirbá-1), bol (hur-b-ol), vad (ol-v-ad), ved (seny-v-ed), pad (hor-p-ad), ap (har-ap) stb. alakú igék, a melyek ka, ba, b, v, p, ap tamulos igenevekből indulnak ki, s a tamul nyelv még ma is használja az egyszerű gyököket, de a magyar továbbképzetet is ismeri. Pl. az ir-t-óz-ik ige alhangu ir gyöke nyelvünkben ma semmi, de a tam. oYu'- (ne pas aimer, abhorrer) így is áll, de áll a magyar képzet alakjában is: oru-tt-iru' -, a t múlt képző, az Iru'- pedig ugyanaz, a mi a magy. tán-t-or-og (pro tám-t-or-), ván-sz-or-og (pro vánt-or-og), án-cs-or-og (pro ál-d-or-og), pin-cz-er-eg (pro pin-t-er-eg) stb. összetett igealakokban látható. A tam. pő-d-aru- (magy. bó-d-or-og-), tiri-d-aru (téring-ez mintegy tér-ed-ez), sorid-aru- (szór-d-os) stb. alakot úgy fejtették meg, hogy a darud egyszerűen intensiv képzőnek veszik, így tehetnénk mi is tor, czor, csor stb.-vei, de ez nem helyes, hanem a pő-d-aru- stb. alakot d + aru (pro iru' vagy uTu-) részekre kell taglalnunk, mert noha a sori- múlt képzős alakja 7/-ezett (sori-n-d), mindig nem volt az. A magy. ir-t-óz-, óz (ód, öd stb.) képzője a tam. ádu- (kütt-ádu- kutt-og mintegy kutt-óz) intensiv igeképző társa. A magy. hor-p-ad-, ol-v-ad- gyar-ap-od stb.-beli ad, od, (oz, ez, őz) igenevekből, igetőkből, névszókból igét alkotó képző társa a hasonszerepü tam. idu- ige-képző, pl. kai-y-idu- (kez-d, kai kéz), scl-av-idu- (dépenser, sel-avu igenév) stb. 3. A magy. d-ul (kon-d-ul, kon-og il in-d-ul, in-og), d-ül (per-d-ül, pereg) inchoativus igeképző szintén a tamulos d múlt időképző megtoldva az ul, ül segédigével, mert a múlt idő a tam. nyelvtan szerint nemcsak a múltat, hanem a cselekvés kezdetét, gyors megtörténését is jelöli, pl. avi-ndu bő- (avi-du bő-) nem «aludt megy» hanem inchoativus értelmű, a mit, nekünk olyan alakunk nem lévén, «aludni kezd vagy elalszik» alakkal fordíthatunk, tnva-ndu bő- (pro tuval-du bő-) nem «dűlt megy» hanem dűl-ed értelmű, a mire ismét nincs dul, dül képzős inchoativusunk. Ebből következik, hogy a d-ul, d-ülbeli ul, ül ugyanaz, a mi a gur-ul- (tarn, ur-ulu- rouler, tourner, urundu bő- pro ur-ul-du bőgur-d-ul, gör-d-ül) és rep-ül igékben látható s a mit az il (ill-an) gyök másának kell tartanunk, mert a tán-t-or-og stb.-beli or-og úgy a tam. iru'- (étre, rester . . .) mint a magyar értelem szerint «tartós (maradó)» értelmű, tehát amannak mintegy ellentéte. 4. A magy. og, ö, eg (ong, eng, ing) intrans. tartóssági igeképzőnek a tam. társa angu, agu, ugu, pl. kaY-angu- (kar-ong, kar-ing, ker-eng). De a hangutánzók egy részénél a tamul nyelvben ismétlődik az ige, hogy a tartósság tényleg ki legyen fejezve, pl. kudugudu (gugy-gugy = gugy-og). A hangutánzók más részénél az en- (mond: man. se-, mong. gc- id.) ige használtatik, pl. sappen- (sebbel-lobbal tenni valamit, szaporán), pottu-p-pott-en(poty-poty- mond = potty-an) s ilyen eredetűnek látszik a magyar hirtelen, gyorsan történő cselekvés an, en képzője, és pedig szintén hangutánzó eredetűeknél, a mit a kettős mássalhangzó bizonyít: bezz-en, dobb-an, bukkan, rezz-en stb. 5. A magyar transitivum igeképző egyik alakja it, régebben oj-t, ej-t az eredeti ul-t, ül-t helyett. Ennek tamul társa l-tu = ttu, l-tu — TTu (irva YTii), a mi a székely nyelv használatnak felel meg, a mely szerint a fül- igéből nem fűl-t s nem fűj-t, fűt, hanem tamulosan fütt (tarn, miilu-, műl-tu =- műttu- id.). A második asz-t, esz-t (pro ad-t, ed-t), kop-asz-t (pro kopad-t), fejl-esz-t (pro fejledt). Ennek tamul társa tin (pro n-d-tu), tin (pro nd-tu vagy pro d-tu), mert a tamul hangtan szerint pátiam szebb, mint pász-ta. A Magy. Ny. N. szótára ezek egyikét sem ismerte föl, pedig csupán a kon-dul inchoativusnak kon-d-it transitiv alakja megtaníthatta volna. Persze a tör.-tat. it-, et(facio) után kapni könnyebb volt. 6. A magy. kod-ik, ked-ik (koz-ik, kez-ik) visszaható és tartós igeképző egyelőre úgy látszik, mintha tamulos k igenév és idn (ad, od, ed, öd, az, oz, ez őz) igeképzőből állana. Azonban a «kufár-kod-ik, legény-ked-ik, viszály-kod-ik, vetély-ked-ik» stb.-nél igenévről szó nem lehet s így a kod, ked képzőt a tarn, kondu (V kol-, kollu- prendre. . . .)