Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. való én, te, ő stb.), múlt ceyy-á-nnu; aor. ceyy-á-y-um, minthogy e nyelvben az ige személyragok elvesztek vagy nem fejlődtek ki, mind a mandsu nyelvben. A telenguban az igéknél a tagadást jelezi egyszer az időképző hiánya és másodszor az al-1 képviselő «, pl. aor. kott-a-nu f-vu, -ndu, -du, többes -mu, -ru, -vu én nem ütök). A tagadó gerundium kott-a-ka, a tag. participium kott-a-ni. A kannada tagadó aoristusban csupán az időképző hiánya jelzi a tagadást. A tagadó gerundium karc-y-a-de és tagadó participium kare-y-a-da mutatja már az alla, al-nak maradványát az «-ban. A múlt és aoristusi időkben az igenevek illa (nincs) utántéttel fejezik ki a tagadást, pl. nánu kél-al-illa (én hallatlan — nem hallottam) vagy adu kél-idduilla (az hall-atlan vagy hall-at-lan ?), aoristus, nánu . . . baru-vad-illa (én . . . jöv-et-len = nem jövök). Jegyzet. A magyar -atlan, -etlen, fosztó vagy tagadóképzö -talan, -telen alakban is előfordulván a török tala- (rabol, foszt) igével látszik egynek lenni, csakhogy fájdalom, sem maguk a török-tatár nyelvek, sem a mások nem mutatnak hasonló képzést s így az egyszerű és kényelmes megfejtés nem kétségen kívüli. A föntebbi kannada képzés ad, du- végű nomen verbale és illa két alkatrészből állván, a névszókhoz is járuló at-lan, et-len magyar képzővel azonosítható. A tulu nyelv a tamul stb. illei-t ijji-re csavarta vagy pedig a tamul ensiya (lege ciijiya, car ens, régi magyar incs) változata, a mi elvégre is az il gyök szülöttje, lett a tagadó szó. Az igéknél pedig ennek y rövidülete a képzők és személyragok közzé szorul, pl. mal-pu-j-i (mongol kékh-ügei-bi, nem mivelek). A többiekben látható «-maradvány az al-ból, itt is a gerundium, participium és futurumban még áll, pl. mal-p-a-ye (nem fogok mivelni), mal-p-a-nde (nem müveive), mal-p-a-ndi (a nem művelő). A kudaguban is az « (pro al, alla) csak a gerundium és participiumban látható így : mád-a-te (nem müveive), mád-a-tu (a nem művelő). Az aoristusban az ule (valószínűleg 7lei helyett) hol az igetőhöz, hol a pu végű nomen verbale-hoz járul, pl. madu(mivel), madn ule (én, te, ő nem müvei), wode- (zuz, tör), wode-p-ule (én, te, ő stb. nem zuzó). A tuda nyelvben az il, illade (nincs) és a (pro al) a gerundiumban még látható, pl. mokh illade edd (mag-talan vőt = gyermek nem volt), kúd-ada (csatolatlan). Az aoristusban a tagadást itt is az időképző hiánya jelzi, pl. ád-k-en (játszom), ád-eni (nem ját-sz-om). Dr. POPE 24 lapra terjedő müve, a mely 12 évi érintkezés és tanulmányozás eredménye, csak hat mondatkát tartalmaz s így nem sokat okoskodhatunk e szegény, de érdekes nyelv mivolta fölött. A kötában a tagadó gerundium « tagadó elemet mutat, pl. hóg-á-pe (menetlen, míg az illa (nincs) tagadó CALDWELL állítása szerint az ige elé tétetik, mint a gondban. A gondban az általánosan ismert 7

lie vagy illa (nincs) és alla (nem olyan) tagadóknak a régi magyarosan hehezetes kille és halle felel meg. Az utóbbi az ige elé jő változatlanul s az időképzőtlen ige rendesen személyragoztatik, pl. «777777 halle ki-011 (én nem csinál-ok), ammot halle ki-om (mi nem csinálunk), 7777777« halle ki-vi « « « immat halle ki-vit (ti nem csináltok), or halle ki-or (ő nem csinál), or-k halle ki-or-k (ők nem csinálnak), ad halle ki-od (az nem csinál), au halle ki-ong (azok nem csinál-nak). A múlt idő halle ki-ta (nem csinált) minden személyi), mert participium. A parancsolóban a mannt tiltó szó jő az ige elé, pl. mamii ki-ma (ne tégy), mamii ki-má-t (ne tegy-etek). A khondban a gi-é-nu (nem teszek), a tamúl seyy-én alakra emlékeztet. Az űráon nyelvben mai, malá a tagadó szó (cf. tamul vid-á-mal tag. ger.) és amba tiltó, de minthogy a források a tagadó igeragozást nem említik, azt kell következtetnünk, hogy árya módon megy, a mit a tiltó szócska léte is bizonyít, mert erre csak az előtétnél van szükség.