Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. diumából és a kadav-én (hat-ok, het-ek, tartozom) hiányos igének személyes aoristusából ága toldással, pl. ní vireiváy var-a-kkadaváy-ága (bár csak hamar jőnél ! tkp. te fürgén jöhetsz legyen !). Jegyzet. Ugyanezen gerundium kadavadu vagy kadavad-ága toldással minden személyü optativust képez. Az optativus múlt ideje áll az ige múlt igenevéből ága-kkadavadu toldással, vagy a múlt gerundium és irukka kkadavad-ága (lenni kellene) összetételéből, pl. marleipey-d-ad ágakkadavadu vagy marlei peyd- irukka kkadavad-ága (bár eső esett volna !). Az optativus régmúlt ideje áll az illető ige gerundiumából és iné- múlt igenevéből (irund-adu) ága-kkadavadu toldással, pl. nán-um kett-irundad-ága kkadavadu (bár csak én is hallottam volna !). 43- § A FÖLTÉTELES MÓD (CONDITIONALIS). A föltételes mód a tamulban különféleképen képeztetik ; az alap azonban mindeniknél azonos, t. i. közönségesen a múlt idő képzős igealak ál instructivus-raggal, pl. sey-d-ál (tkp. csinál-t-val, ha valaki csinált), pcs-i-n-ál (beszélt-tel), éiy-i-n-ál összevonva, á-11-ál (let-tel) stb. Minthogy ezen egyszerű alak minden személyü, azért az alanynak mindig ki kell téve lenni így : nán, ni, avan sey-d-ál (ha én csinálok, csinálnék, ha te csinálnál, ha ő csinálna) stb. Jegyzet. Irodalmilag il, in locativus rag adatik a gyengeragozásu igéknél vagy az igetőhöz vagy a g^-vel toldott alakhoz, a keményragozásuaknál pedig a kk-va\ toldott alakhoz, így: sey-y-il, sey-g-il, ag-il, ág-in, áy-in (lét-ben), idi-kk-il, idi-kk-in (ütésben, ütésen = ha valaki üt), a mi azt látszik mutatni, hogy ezen alakok tulajdonképen kku, gu végű igenevek (nomen verbale) locativus raggal. És csakugyan a mert, mivel, ha mondatkötőknek ragozott igenevek által való kifejezése egészen logicaszerü, mert «jötté-vei, jötté-ben, jöt-tén, elindulok» az ärya «ha jő, ha eljött, elindulok»-féle szerkezettel kiállja a versenyt, minthogy az előre bocsátott «ha» (si, quum etc.) magában véve semmi jelentéssel sem bír. Végre ki tudja, ha a magyar tud-na, jó'-ne-féle módrag eredetileg nem volt-e esetrag ?! Valamint a mongol ké-bc-l (= tam. sey-d-ál)-, bol-bo-l (= áyin-ál)-íé\e conditionalis l képzője is. A személyes aoristus a föltételező módban úgy képeztetik, hogy az ige jövő idejéhez az águ- (válik, lesz) segédige á-n-ál vagy irodalmilag ag-il, áy-in egyszerű conditionalis alakban hozzáadatik, pl. sey-v-én-ágil vagy seyv-cn-é-y-ánál (ha csinálok, vagy ha csinálnék), 2. sz. seyváy-ágil vagy seyváy-é-y-ánál, sey-vóm-ánál (ha csinálunk) stb. A kiegészítő idő, a jövő idő. Jegyzet. Irodalmilag a jövő idő személyeihez -él (pro -al) névragot adva, szintén a conditionalis aoristusát kapjuk, pl. pésuvcn-cl (ha beszélek, beszélnék, beszélni fognék), a melynek a magyar «beszéltemmel» alakra nézve a megfelelő. A conditionalis személyes múlt ideje képeztetik a rendes múlt idő után az ánál vagy ágii, vagy áyin alakot adva, pl. scy-d-én ánál (ha csináltam vagy csináltam volna) stb., a mi a török «k'il-d-'im ise» használatnak felel meg. Jegyzet. Az illető ige múlt gerundiumához iru'- egyszerű conditionalisát (iru-nd-ál) adva származik a minden személyü múlt idő, pl. nán, ní, avan, sey-d-irundál (ha én stb. csináltam volna). A conditionalis ezen idejének a megfelő (consecutivus) ideje a körülírt jövő idő, pl. ní inda vélei mudi-tt-irundál (vagy muditt-iruppáy-éy-ánál) küliyei kkodutt-iruppén szószerint: te ezen müvet fogyasztott volt-tal, a bért adott leszek = ha te a munkát elvégzetted vagy végzendetted, a bért megadom vagy adandottam).